Ezerkilencszázötvenhat 55. évfordulójára jelent meg könyv formájában Németh László évtizedekre eltemetett, írói hagyatékából nemrégiben előkerült páratlan értékű kézirata A magyar forradalomról címmel.
A nehezen olvasható, több helyen elmosódott iratcsomón közvetlenül a forradalom vérbefojtását követően tesz tanúságot az író annak kivételes csodájáról, világtörténelmi jelentőségéről, sok szempontú árnyalt értelmezéséről és egyértelmű vállalásáról. A kötetet Füzi László irodalomtörténész, a Németh László Társaság elnöke, valamint Németh Judit és Németh Ágnes, az író leányai mutatják be az érdeklődőknek november 7-én, hétfőn 17 órától Hódmezővásárhelyen, az Emlékpont előadótermében.
Németh László A magyar forradalomról címmel alapos, összegző, korábbi gondolatait is bevonó, minden fontos kérdésre kitérő elemző tanulmánya 1956. november 10-e és 20-a között született. Maga mű keletkezésének helye és körülményei, valamint az író '56-os szerepvállalása is különleges: Németh László Galileijét - hosszas huzavona után, melyről nemrégiben a darab főszereplőjének, Bessenyei Ferencnek az özvegye számolt be az Emlékpontban - 1956. október 20-án mutatta be óriási sikerrel a budapesti Katona József Színház. A bemutató körüli megpróbáltatások fáradalmait kipihenni az író Szigligetre utazott, ott érte a forradalom híre és ott élte meg annak első hetét. Október 30-án, a forradalom győzelmének hírére Németh László Budapestre indult, ahová másnap érkezett meg. Azonnal teljes odaadással az események sodrába került: délután már részt vett a Nemzeti Parasztpárt újjáalakuló gyűlésén. A Petőfi Párt Szellemi Irányító Testületének tagjává választották. Egyik aláírója volt a rádióban november elsején elhangzott írószövetségi nyilatkozatnak, mely a forradalom erkölcsi tisztaságát tanúsította és tiltakozott az utcai ítélkezések ellen. Írásaival is teljes odaadással segítette a forradalmat. Három rövid újságcikk "éppen a mámor és felszabadultság legfontosabb napjaiban - november 2-án és 3-án - látott tőle napvilágot, és "a forradalom lényegének első pontos értelmezését is megadta"...
A magyar szabadság - előre látott - vérbefojtását követően Németh László bujkálni kényszerült és a család egy barátjának máriaremetei nyaralójában húzta meg magát. Itt vette papírra, az 55. év múltán könyv formájában is megjelent gondolatait. Németh Judit, az író leánya elmondta, hogy amikor az író halála után, 1976-77-ben a hagyatékát feldolgozták, több gyűrött, vékony A/5 méretű irkalapból álló iratcsomót félretettek, mert azok tartalma akkor nem volt publikálható. Amikor a nehezen olvasható, már több helyen elmosódott kéziratot átböngészték, világossá vált, hogy miért tették félre azokat. A forradalom idején írt rövid cikkek és levelek mellett Németh László A magyar forradalom címmel tizenhárom fejezetre tervezett, elemző tanulmányt írt '56 novemberében.
Németh László a forradalommal kapcsolatos hitvallását tükrözi a kötet szerkezete és fejezetei: szó van benne az "emelkedő nemzetről", a pártok és a nemzet egységéről, valamint hiteles képet ad a főszereplőkről, Nagy Imréről és Kádár Jánosról is. Különösen az ország új urának - vagyis Moszkva bábjának, akinek neve alatt az író meglátása szerint a Rákosi-rendszer restaurálódik - jellemrajza érdekes és távolba mutató. Németh László szerint Kádár rendszerének és személyének két születéséből fakadó hibája van: 1. "Vállalta, hogy ő hozta be az oroszokat, olyan percben, amikor a nyugalom teljesen helyreállt. Ez lehetetlenné teszi, hogy támogassuk." A második hibát az író végzetesnek nevezi, mivel a beavatkozás és önmaga létének igazolására Kádár vállalta, hogy Magyarországon ellenforradalom volt. E fejezet utolsó bekezdésében döbbenetes módon látta maga előtt a "gulyáskommunizmus és frizsider-szocializmus" évtizedeit, miszerint a politikai céljai elérése érdekében Kádár János gazdasági engedményekkel édesgeti magához a társadalom rétegeit, akiket ezzel az ígérettel, a szabadság árán vesz meg!
