A fehér, hosszú libacsont havas, a rövid, barna pedig sáros telet jövendölt. Idén fehéres volt a csont, így akár fehér Karácsonyunk is lehet. Márton nap volt a Tájházban.
Nézze meg videó beszámolónkat ITT!
Ínycsiklandozó sült hús illata és zamatos újbor várta a Tájházba kilátogatókat a hétvégén, a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ Márton-napi mulatságán. A kulináris élmények mellett, a hagyományok is megelevenedtek, népi játékok és kézműveskedés formájában. A csípős hideg ellen pedig, a búbos kemence melege nyújtott menedéket.
Már a délelőtti órákban finom illatok szálltak a Tájház környékén. Sokakat vonzott a friss sült hús illata. Márton-napi mulatság várta az érdeklődőket. A hagyományokat megelevenítve a gyerekek libatollal írtak és rajzoltak ajándékkártyákat, népi játékok nótáit énekelték, a felnőttek pedig a Sóshalmi Borászat, új borát ízlelhették meg.
„Mindig igyekszünk feleleveníteni a népi hagyományokat, nem csupán a jó hangulat miatt, hanem azért is, hogy az utánunk következő generációnak is átadhassuk.” - mesélt a rendezvény céljáról Sonkoly Ágnes, főszervező. „ Most a Márton-napi hagyományokat elevenítettük fel, mind néprajzi, mind pedig az ételek szempontjából. A gyerekeket több játéklehetőséggel vártuk, míg a felnőtteket bormustrával, mindenki véleményezhette, az idei szőlőtermésből készült sóshalmi borokat.”
Amíg a gyerekek folyamatosan alkottak, a rögtönzött konyhában is folyt a munka, szorgos kezek készítették az ebédet. A sült liba már apró darabokban sorakozott a tányérokon, amihez rizst és savanyúságot is fogyaszthattak a vendégek. Sőt, a liba zsírja sem ment kárba, hiszen több tálcányi zsíros kenyeret is készítettek. Desszertként, pedig finom sült tököt kínáltak a szervezők.
„A Márton-nap kultusza mindig is jelentős volt Magyarországon. Sőt, mint a gazdasági évet lezáró ünnepet is számon tartották. Ezután már a Karácsony előtti böjtre készültek az emberek, ezért volt fontos, hogy még egy nagy lakomán mindenki jóízűt ehessen. ”- avatott be az ünnep kialakulásának történetébe, Terendi Viktória néprajzkutató. „Az idáig hízlalt libák kerültek az asztalokra, akár több módon is elkészítve, az ételhez pedig a már kiforrt újbor dukált.”
A finom ebéd után, a „nemes” liba csontjai kaptak főszerepet. A liba csontjának színéből, elődeink arra próbáltak következtetni, hogy enyhe, vagy kemény, csikorgó tél vár rájuk. A fehér, hosszú libacsont havas, a rövid, barna pedig sáros telet jövendölt. Idén fehéres volt a csont, így akár fehér Karácsonyban is reménykedhetünk.
