Minden évben hagyományosan a hódmezővásárhelyi Sportnapon nem csak kitüntetéseket adnak át, hanem ezen a napon a Hódtói Sportcsarnok falán az ’Akikre büszkék vagyunk tábla’ a város sportéletét öregbítő nagy egyéniségek nevével bővül. Idén Fekete Ferenc sporttanácsnok egy nagyszerű vásárhelyi futballista, Zsótér István aranytábláját leplezte le.
Valószínű a táblaavatás jó alkalom lesz, hogy Zsótér István pályafutásáról fellelhető archív anyagok száma bővüljön, hiszen olyan labdarúgó volt, akiről például 1960. januárjában a Csongrád Megyei Hírlap azt írta:…kivételes lövőtehetségét sok esetben bizonyította.” Hogy mennyi gól is fűződik a nevéhez, nem lehet tudni, de életútja alábbi ismertetése után talán megsaccolható.
Zsótér István 1934. július 17én született Kunágotán. 1952-1957 és 1958-1967 között futballozott Hódmezővásárhelyen. Feledhetetlen, gólokban végződő pontrúgásaiért, szerénységéért és sportszerűségéért elismerték játékostársai és a sportvezetők is. Szabadrúgásai a szurkolók kedvencévé tették. Az 1957/58-as szezonban pályára lépett az UTE NBI-es csapatában is. Kora legnagyobb vásárhelyi labdarúgója.
Zsótér István 1934. július 17-én született Kunágotán. Szülei földművesek voltak. Édesapja a Mezőhegyesi Állami Gazdaságból ment nyugdíjba. Édesanyja három fiút nevelt, 1945-ben hunyt el. Testvérei Gáspár és József, Mezőhegyes díszpolgára.
Iskoláit Mezőhegyesen, Makón, Kiszomboron, Hódmezővásárhelyen és Debrecenben végezte. Agrármérnöki diplomáját 1967-ben vehette át.
Munkahelyei 1953-tól 1954-ig Hódmezővásárhelyen a Sztahanov Termelőszövetkezet, Csongrád Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósága. Katonai szolgálatot teljesített 1954-56 közt. Majd 1957-58-as évre leigazolja az Újpesti Dózsa NBI-es csapatába.
Gyermekkorától meghatározó szerepet játszott a futball. Mezőhegyesen kezdte az iskolai csapatban, később látta az akkori foci világ hazai csillagait testközelből. Kiszomboron játszott a Mezőgazdasági Technikum, majd a falu felnőtt csapatában. Később szerepelt a Hódmezővásárhelyi Építők SE-ben és a Petőfi SE-ben a Csongrád Megyei Tanács patronáltjaként. 1954-ben katonaként is folytatta a futballt, majd leszerelése után a MÁV-Hódmezővásárhelyi Torna Egyesület -MEDOSZ-hoz került.
1957 tavasza jelentős fordulópont az életében, az ország akkori legjobb klubcsapatába az Újpesti Dózsába hívják Nagy-Némedi Lászlóval együtt.
Egy évet játszott a fővárosban, utána 1958-ban megnősült; felesége Zsótér Istvánné Marika, pedagógus, Kormány által kitüntetett „kiváló tanító” címet kapott. Két gyermekük született: István, ötvösmester és Ákos, autófényező. Négy unokája: Ákos, végzős asztalos tanuló, Dalma, végzős kozmetikus tanuló, Gábor építőmérnök és Márta volt felnőtt válogatott atléta.
1958-tól visszavonulásáig Hódmezővásárhely futball csapataiban játszott NB III-ban. Akkoriban nem volt ritka a 2-3000 fős szurkoló sereg a városi Stadionban. Akármikor szabadrúgást rendelt a bíró a népes lelátóról több ezer ember skandálta a „Rozoga!, Rozoga!” –ragadvány-becenevén. Összesen két pontrúgást hagyott ki. Olyan neves vásárhelyiekkel focizhatott együtt, mint: Kecskés István, Rácz Ferenc, Gábor László, Katona Lajos, Venkei Dénes. A fiatalabbak közül pedig: Rozik Miklós, Nagy-Némedi László, Holubán Ferenc és sokan mások.
Azon kevés élsportolók közé tartozik, aki úgy szerzett egyetemi diplomát, hogy mellette teljes erőbedobással mindvégig versenyszerűen futballozott.
Az egyetem elvégzése utána a mezőgazdaságban helyezkedett el:
1958-tól Békés és Csongrád Megyei Állami Gazdaság Igazgatóságán tervstatisztikus,
1970-től Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság kereskedelmi és értékesítési csoport vezetője
1973-tól áruforgalmi osztályvezető, majd vetőmagüzem vezető
1979-ben Mezőhegyesi Állami Gazdaságának vetőmagüzem igazgatója
1980-tól nyugdíjazásáig, 1994-ig a Hód-Mezőgazda Rt. üzem- és munkaszervezési osztály vezetője
Sportpályafutása során a legbüszkébb arra, hogy az UTE NBI-es csapatában középpályás poszton hatszor játszhatott az első csapatban (Szombathely, Pécs, Salgótarján, Tatabánya és kétszer Budapesten). Ezek közül a legemlékezetesebb a Tatabánya – Újpest mérkőzés; 1:3-ra nyert az UTE. Tatabánya kapusa ekkor Grosics Gyula volt. Példaképe Szusza Ferenc, aki játékostársa, barátja volt és akinek emberségét és szakmai tudását is személyesen volt lehetősége megtapasztalni. Játékostársa volt az Újpestnél többek között Török Gábor, Várhidi Pál, Borsányi Ferenc, Nagy László, Göröcs János
1987-ben Miniszteri Kitüntetést kap „Kiváló munkáért” a Mezőgazdasági Minisztériumtól, mellyel a sportban, a tanulásban és a munkájában elért eredményeit méltatják.
