A hódmezővásárhelyi Emlékpont Asszonyok a Horthy-korszakban című sorozatának második előadásán Nagy Gyöngyi, a közgyűjtemény történésze a száz éve született Horthy Istvánné gróf Edelsheim-Gyulai Ilona, a „kiskormányzóné” életútját és tevékenységét mutatta be kedden délelőtt a közgyűjteményben.
A főnemesi családból származó Edelsheim-Gyulai Ilona ifjúkorát a felvidéki, felsőelefánti Szent János-kastélyban töltötte, ahol hamar megmutatkozott természet iránti szeretete, szívesen lovagolt, s vállalta a környéken megsérült őzek és szarvasok ápolását. A kormányzó fiával, az akkor harmincnyolc éves Istvánnal, a műszaki végzettségű tartalékos repülő hadnaggyal 1940 februárjában egy budapesti bálon ismerkedett meg, s még abban a hónapban sor került eljegyzésükre, áprilisban pedig házasságot kötöttek.
Ilona elsajátította a vitorlázó repülőgép vezetésének ismeretét, autót vezetett, sőt vízisíelni is megtanult. Repülővel indultak nászútra, s Kairóban érte a hír a párt, hogy a hitleri Németország lerohanta Belgiumot és Hollandiát, s férjének vissza kellett térnie Magyarországra. Horthy Istvánt a MÁV vezérigazgató-helyettesének nevezték ki, s felesége a vasutas szociális szakosztályok szervezésébe kezdett, tagja, majd alelnöke lett a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének, ahol a karitatív tevékenységét kiterjeszthette, s elvégezte a Vöröskereszt önkéntes ápolónői és műtősi tanfolyamát is. Férjét 1942-ben kormányzó-helyettesnek nevezték ki, s a „kiskormányzóné” Magyarország hadba lépését követően vöröskeresztes nővérként dolgozott a fővárosi hadikórházban és a Sziklakórházban is. Férjét követte a frontra is, ahol Horthy István repülőgépe 1942. augusztus 20-án lezuhant és a kormányzó-helyettes életét vesztette.
A fegyverszüneti tárgyalások idején, 1944-ben Ilona apósa, Horthy Miklós kormányzó közvetlen munkatársaként dolgozott, s amikor a magyar delegáció Moszkvában igyekezett a fegyvernyugvást előkészíteni, férjével ők kezelte sógorával, az ifjabb Horthy Miklóssal a rejtjelkulcsos „fekete könyvet”, amelynek segítségével kapcsolatot tartottak a szovjet fővárosban tárgyalókkal. A családot a Gestapo fogságba ejtette, s Bajorországba internálta, ahol négy évig éltek. A „kiskormányzóné” itt megtanult gyors- és gépírni, s fordítói munkát vállalt, tudatosan készült arra, hogy a fogság évei után eltartsa a családot.
Spanyolországba 1948 januárjában emigrált a Horthy-család, ahol Ilona a spanyol mellett a portugál nyelvet is elsajátította, aki így már összesen nyolc nyelven beszélt. Ő rendezte apósa, a kormányzó emlékiratait s kezelte a család teljes levelezését. S bár Edelsheim-Gyulai Ilona 1954-ben egy angol férfi felesége lett, a kormányzó és felesége 1957 és 1959-ben bekövetkezett haláláig velük élt.
