A hódmezővásárhelyi leventék 1945. márciusi kálváriájáról nyílt Szebb jövő helyett háború, halál, fogság és megbélyegzés címmel kiállítás a Tornyai János Múzeumban.

A tárlat címe a két világháború közötti Magyarország egyik legjellemzőbb szervezete, a levente köszöntését idézi meg: Szebb jövőt!, amelyre a válasz: Adjon Isten!

A trianoni békediktátum által maximalizált hadsereglétszám és az általános hadkötelezettség betiltása miatt a magyar haderő támogatására a Nemzetgyűlés 1921 decemberében elfogadott törvénnyel megalakított egy ifjúsági testnevelési mozgalmat, a leventét.

A jogszabály értelmében minden 12 és 21 év közötti fiúnak kötelező volt a lakhelyén lévő leventeegyesület foglalkozásain heti két, később négy órában részt venni. A második világháború idején a mozgalom a legnagyobb magyar ifjúsági szervezet volt - kötelező jellege miatt - 1,3 millió taggal. 1944 őszén országszerte nagyarányú, majd a nyilas hatalomátvételt követően totális mozgósítás lépett életbe.

1944 szeptemberének utolsó napjaiban a visszaemlékezések alapján mintegy 1800 fiatalt vezényeltek el Hódmezővásárhelyről Mindszent, Kistelek, Zirc, Komárom érintésével Moson vármegyébe, egészen Hegyeshalomig. Ezen helyeken döntően vasúti helyreállításban és termény-betakarításban vettek részt.

1945 márciusának végén az 550. levente munkászászlóalj mintegy hatszáz vásárhelyi fiatallal a soraiban, a történelmi Magyarország határához érve Királyhida (Bruckneudorf) közelében a Lajta folyó partján foglalta el állásait.

Az április 4-én odaérő szovjetek felszólítására a 16-23 éves, levente korú fiatalok megindultak hátrafelé, amikor a front túloldaláról a németek aknatűz alá vették őket, melyben kilencen életüket vesztették, sokan pedig megsebesültek. A fegyvertelen fiatalokat a Szovjetunió különböző táboraiba szállították, ahonnan a túlélők legtöbbje csak 1948-ban térhetett haza.

1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány több politikai párt és társadalmi szervezet mellett a leventemozgalmat is feloszlatta, illetve betiltotta, vezetői mellett tagjait is "fasisztának", "népelnyomónak" és "reakciósnak" bélyegezve. Az egykori vásárhelyi leventék első megemlékező találkozójára 1988-ban kerülhetett sor, majd a rendszerváltoztatás évében megalakulhatott baráti körük is.

Ettől kezdve évről-évre, egészen az utolsó leventék haláláig összegyűltek megemlékezésekre, találkozókra. Elhunyt bajtársaik emlékét a Szent István téren emléktáblával és emlékkővel, a Népkerti vasútállomás közelében emlékfával, majd emlékművel jelölték.

A Tornyai-múzeumban, Bernátsky Ferenc helytörténész-főmuzeológus rendezésében, szeptember közepéig látogatható kiállítás részletes történelmi áttekintést nyújt a leventemozgalomról, a hódmezővásárhelyi leventék II. világháborús történetéről, megpróbáltatásaikról, név szerint megemlékezve a 129 hősi halált halt vásárhelyi fiatalról. A tárlaton a gazdag képanyag mellett relikviák is megtekinthetők: az igazolványok, kiadványok mellett sapkajelvények és egy leventepuska helyet kap a vitrinekben.