Azzal a szándékkal találkoztunk, hogy bemutatjuk az utóbbi időben sikert sikerre halmozó hódmezővásárhelyi Hód Fitness SE „motorját”, Miklós Melinda (28) Európa bajnok fitness edzőt, a magánembert. Ehhez képest a beszélgetés legnagyobb részében mindig visszakanyarodott szeretett egyesületéhez. Érződött rajta: csak e körül forog a világ, neki csak ez a legfontosabb, mint a kotlósnak a kiscsibéi. Amikor ezt meghallotta, jót nevetve azt mondta, „Tudod, hogy kicsik Melianyunak szólítanak?”

Interjú

Vásárhelyi Hírek: Szigorú életmód van előírva a versenyzőidnek?

Miklós Melinda: Jaj dehogy! Ez egy tévedés, hogy akkor most a fitness miatt különböző étrendeket meg egyebeket kell betartani! Önmérséklet kérdése az egész. Azért azt is tudnod kell, hogy én tisztában vagyok azzal, hogy ezek a tizenéves lányok fejlődésben vannak, figyelni kell rájuk, rendszeresen kikérem egy dietetikus tanácsát, sőt félévente teljes orvosi vizsgálatra küldöm őket. Hiszen a mai korban bármi előfordulhat, akár egy vashiányosság, vagy ilyesmi. A fitness egy sor összetett a testet jócskán igénybe vevő mozgáselemből áll. A torna, a ritmikus sportgimnasztika, a verseny-aerobik elemeiből épül fel.

VH: Ha már itt tartunk, kell egy kis exhibicionizmus is ehhez a sporthoz! Nem igaz?

M.M.: Hát lehet, de például nálam ez teljesen természetes volt kiskoromtól kezdve.

Három-négy éves lehettem, amikor minden Karácsonykor, meg amikor összegyűlt a család előadtam a táncaimat, a koreográfiáimat. Akkor volt az a nagy lambadás időszak. Na, aztán az tévedés, hogy azt folytattam. Dehogy! Levittek a szüleim strandra, hogy majd én úszó leszek, és 8 évig valóban intenzíven úsztam. Szóval a viszonyokhoz képest későn kezdtem a fitnesst, már viszonylag öreg voltam, mert 15 évesen ismerkedtem meg ezzel a sporttal. Arra gondolj, hogy hozzánk 3-3 és félévesen hozzák a gyerekeket, igaz még ez csak amolyan ovitorna.

VH: De versenyen csak idősebbek indulnak, nem?

M.M.: A kisebbeknek persze ez csak torna, nagyrészt ezeknek a lányoknak nagy a mozgásigényük, hát lehozzák őket, hogy egy kicsit fáradjanak le. A poén, mondják a szülők: nem hogy lefáradnának, hanem felpörögnek tőle. A versenyen való indulás 6-7 éves korban kezdődik.

VH: Azt mondják rólad az ismerőseid, végigcsinálsz egy versenyhétvégét, mondjuk szombaton és vasárnap, aztán beesel az ágyba és egész nap alszol.

M.M.: Igen ez így van! Annyira kiveszi belőlem az energiát egy ilyen hétvége, minden apró részletre figyelni kell, minden klappoljon, hogy a lányok jól szerepeljenek. Teljesen tropa vagyok a végére. Itt volt a legutóbbi verseny is, amikor 18 lánnyal neveztünk a két nap alatt. Ne tudd meg mennyi mindennel jár, a tetejében volt olyan, hogy egyszerre két lány szerepelt, csak kapkodtam a fejem!

VH: A fejkapkodásról jut eszembe, a vásárhelyiek közül sokan felkapták a fejüket, amikor arról tudósítottunk, hogy éppen az általad említett budaörsi versenyen a Testépítő Világkupán indultak Hód Fitness-es lányok.

M.M.: Jaj, ez volt az első ilyen próbálkozás! Még soha nem neveztünk be testépítő versenybe! Sejtettem, hogy lesznek akik furcsálják, mert a testépítő szó sem hangzik túl jól! Az biztos hogy abba az irányba semmiképpen nem megyünk, hogy férfias kinézetű izompacsirták legyenek a lányokból! Isten ments! A WBPF vagyis a Testépítő és Fizikai Sport Világszövetség rendez Fitness és Fitness model versenyeket, amely nem az izomzat nagyságát, hanem a testedzésekkel történő harmonikus kidolgozottságát pontozza. És tudod mit???  Ezen a versenyen, amin életünkben először voltunk, a mi lányaink hat érmet szereztek! Külön meg is dicsérték őket! Hát én meg nagyon boldog voltam. Eszembe jutott az a példás fegyelem, ahogy a heti 7-8 edzést végigcsinálják. Meg is van az eredménye.

VH: A Világkupa Testépítő Fitness Model versenyen, egy kicsit leegyszerűsítve nem olyan volt hogy „mellet ki, popsit ki, hasat be”? Mint egy szépségversenyen!

M.M.: Hát majdnem! Itt ugye a 16-18 év felettieknek kell bemutatni az adottságaikat, ahogy mondtam, az edzésekre járás eredményét. Hozzáteszem, megbeszéltük a lányokkal előtte, hogy ez egy kicsit távol áll attól a fitness sporttól, amiben dolgozunk. Ők azt mondták, gyerünk próbáljuk ki! Sikerük volt!

VH: Ezek után gondolom már a szemetek előtt lebeg a Világbajnokság!

M.M.: Hát ez még nagyon képlékeny, mert jóllehet a kint tartózkodást a világszövetség állja, csak éppen oda ki is kell jutni! Mert hogy Bangkokban lesz.

VH: Most pont jól jönne, egy gazdag szponzor, aki megfinanszírozná a kiutazásotokat, nem igaz?

M.M.: Tudod nekünk, nem csak ilyen nincs, de semmilyen szponzorunk sincs. Sőt nem árulok el titkot, hogy az edzési körülményeink sem teljesen rendezettek. Van egy egymillió forintnál is drágább speciális szőnyegünk, amelyet a Petőfi utcai táncteremben minden egyes edzés alkalmával le kell rakni, majd felszedni, mert más is használja a termet.    

VH: Pedig külföldön a fitness sportegyesületek mögött nagy cégek bábáskodnak. Nem gondoltál arra, hogy te is kimész valahová?

M.M.: Hát ezt szinte minden héten megkérdezik az ismerőseim. De a válaszom mindig ugyanaz: nem! Én nem tudom itt hagyni ezt a csapatot, akikkel együtt dolgozunk, akikkel együtt örülünk. Nincs szívem elhagyni őket. Hát képzeld azt el, hogy például a kicsik, ahányszor csak kezdődik az ovitorna, odaszaladnak hozzám, átölelnek, pedig én nem vagyok az a puszi ide puszi oda fajta.  Tudod, hogy mi a legkedvesebb az egészben? A kicsik Melianyunak szólítanak!

VH: Melianyu meg lassan elmúlt 28! Hogyan tovább?

M.M.: Hát ez egy állandó dilemma bennem! Most például a spanyolországi Malagába hívtak edzősködni, de megint csak nemet mondtam.

VH: Én nem a Hód Fitnessre gondoltam, hanem a magánéletedre.

M.M.: A kettő nem választható szét! Főként hogy sok év után már nem élek párkapcsolatban.

VH: Hát pedig ahogy mondani szokták tíz ujjadra jutna… Feltűnően csinos vagy, gondosan vigyázol az alakodra, még a kávédba is édesítőszert tettél.

M.M.: Jaj, nekem vigyáznom kell az alakomra. Tizennyolc éves korom óta, még ma is mindennapi  edzéssel és könnyű ételekkel tartani kell a súlyomat, mert hogy apukám erős testalkatát örököltem. Ő egyébként focista volt az Újpestben. Szóval ha barátnőmmel lemegyünk sütizni a Sarokházba, én legfeljebb fagyizok.

VH: Szóval finom a fagyi Vásárhelyen?

M.M.: Nekem valószínű még sokáig ez lesz a legfinomabb!