November 28-án délelőtt a Városháza Dísztermében előadásokkal emlékeztek meg a Nagy András János kút átadásának 130. évfordulójáról.
Nagy András János és Mucsi Mária magánvagyonából önkéntes felajánlással megépített és a városnak 1884-ben átadott ivóvíz-kútnak az üzembe helyezése, amely évtizedekig napi egymillió liter ivóvizet adott.
Harmat Péter nyugdíjas tervezőmérnök, a Csongrád Megyei Mérnök Kamara tagja - nem utolsó sorban a Nagy András János kút helyreállítója - idén szeptemberben egy lakossági fórumon vetette fel, hogy a Nagy András kút idén 130 éves születésnapjára szeretne megemlékező ünnepséget a városházán. Almási István polgármester az ötletet a támogatásáról biztosította. Így került sor a pénteki megemlékezésre, az előadásokra.
Hegedűs Zoltán alpolgármester megnyitójában utalt arra, hogy ez születésnap, nem is akármilyen, hiszen, „mi vásárhelyiek büszkék és kicsit rátartiak vagyunk, mienk az elsőség az ország első artézi kútjainak megteremtésében”. Ugyanakkor azt is elmondta jelképezi ez a kút az egészséget, adakozást, összefogást is. Mint ismeretes a szintén vásárhelyi Bakay kút volt az első artézi kút.
A délelőtti konferencián Csath Béla - gyémánt okleveles bányamérnök, a Zsigmondy hagyaték gondozója, Dr. Tombácz Zsuzsanna, a Csongrád Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv, megyei tisztifőorvosa valamint Dr. Kozák Péter, az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatója tartott előadást. Végezetül - a megemlékezés ötletgazdája - Harmat Péter osztott meg több érdekességet a kútról, illetve beszélt az 1960-as első és az 1984-es második helyreállításról. Mint megtudtuk, a Kálvin téri mai körforgalom közepén a kút fúrásakor készült földalatti téglaboltozatos teremben egy kis múzeum is működött. A kút - harmadik 1991-es - rekonstrukciója során Návay Sándor bronzból újra öntötte a kút felső részét.
A kút oldalán fekete márványtábla is őrzi az emlékét, hogy Nagy András János és neje Mucsi Mária fúratták 1884-ben saját költségükön, emberbaráti szeretetből. Zsigmondy Béla egy év alatt készítette el a napi egymillió liter vizet adó kutat. A Séegner Béla által homokkőből faragott nyolcszögletű medence átmérője 6 méter, közepén 1,3 m magas mészkőoszlop, tetején egy nagy és kisebb bronztányér volt. A teteje tölcsérszerűen kiképzett, melyből régen függönyszerű zuhatagban folyt le a víz. A kút az 1960-as években kiapadt.
