Március 23-án nyílik a Vásárhely Anno kiállítás az Emlékpontban. Egyedülálló kezdeményezésként Hódmezővásárhely szocializmuskori fényképanyagát rendezi adatbázisba az Emlékpont és a Tornyai János Múzeum Vásárhely Anno projektje, amelynek első elemeként március 23-án 17 órakor az Emlékpont galériájában nyílik kiállítás.
A még rendezés alatt álló tárlatot bemutatva Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője hangsúlyozta: az 1945 és 1990 között készült felvételeket bemutató kiállítás célja megmutatni, hogy hogyan jelent meg a szocializmus a városképben ebben az időszakban.
A kiállítás mellett a projekt részeként áprilisra készül el az a kiadvány, amely mintegy kétszáz fényképen keresztül ábrázolja az államszocializmus idejében formálódott városképet, majd májusban, online felületen lesz elérhető az az adatbázis, amely tizenkétezer fotó által a város közéleti eseményit, családi pillanatait és mindennapi életképeit bemutatva érzékelteti ezt a korszakot. Az adatbázis az Emlékpont és a Tornyai János Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár és a Német László Városi Könyvtár fotói mellett hírlaparchívumok és számos magánszemély gyűjteményének fényképeiből tevődik össze. Az intézményvezető szólt arról is, hogy néhány, már ismert felvétel mellett a legtöbb fotó most kerül első alkalommal bemutatásra a nagyközönség számára.
A pénteken nyíló Vásárhely Anno - A változó város, 1945–1990 című tárlat ötven tablóján látható ez az alakuló világ, a Hódtó, vagy a Kertváros létrejötte, az Andrássy út, vagy az Oldalkosár utca látványának átalakulása, a panelnegyedek születése. Megismerhető, hogyan lesz egy polgári városból szocialista város, s hogy hogyan törölték el a paraszti gazdasági egységeket – hiszen egy paraszti porta gazdálkodási egységként is értelmezhető –, mind a hagyományos életforma megnyilvánulásait, amelyek helyét egyveretű, panel-, sorházas, vagy házgyári technológiával létrehozott környezetet foglalta el.
A hagyományosan agrárváros Vásárhely ipara – a kisipar, a kézműipar – a szocializmus korában nagy termelőgyárak iparává alakult, s közben panelházak épültek, amely Vásárhely arculatát jelentősen megváltoztatták. Látható a tablókon, hogy tűnt el az, ami az Alföldön is egyedivé tette a vásárhelyiek városélményét, s hogyan formálták át ugyanolyan lakótelepek, amelyek akár a főváros Kőbánya városrészében, Szegeden, vagy a szolnoki panellakótelepeken is létrejöttek.
- Mindez a változás befolyásolta az emberek élet-élményét is, hiszen a szerves, történelmi fejlődésként kialakult paraszti és polgári környezet lebontása és a panelépítés az emberek közötti kapcsolatokat is átalakította – hangsúlyozta Miklós Péter, rámutatva, hogy a kiállítás mellett a hamarosan megjelenő, kétszáz fotót közlő kötet és a tizenkétezer fotót felölelő adatbázis ezeket a változásokat igyekeznek bemutatni.
A szocializmus korának idealizált emberképe ugyanolyan lakásban, ugyanolyan körülmények között él negyven–ötven négyzetméteren, közösségi terek nélkül, izolálva. A rendszer igyekezett az embereket kiszolgáltatottá tenni, hogy a munkahely után ne érezzék magukat az emberek otthon, a lakás csak funkcionális szerepet töltött be. Így készültek a szovjet házgyártás eredményként létrejött panelházak, amelyek megoldást adtak a hatvanas években megoldást jelentettek a lakáshiányra, s amely a népességrobbanás mellett a felszámolt tanyavilágból a városba költözők számára is elhelyezést jelentett. Az viszont nem lett volna kötelező – tette hozzá az intézményvezető –, hogy ezek a lakások egyformák legyenek és Budapesttől Győrig, Debrecentől Hódmezővásárhelyig ugyanolyan körülmények között kelljen élni az embereknek.
Azzal, hogy az egykori agrárvárosban az embereknek öt- és tízemeletesek árnyékában egyenéletet kellett élni, pont azt sorvadt el, ami Vásárhelyt Vásárhellyé tette. S ez az Emlékpont egyik küldetése, hogy ne felejtsük el, milyen volt az élet ott, ahol korábban nádasok, kertek voltak a panelházak előtt – fogalmazott Miklós Péter, hangsúlyozva: nem feltétlenül rosszabb az egyik a másiknál, csak érezhetjük, hogy másféle szocializáció, másféle életélmény adódna, ha ezek a szervesen fejlődő urbanisztikai struktúrák maradtak volna meg. Ezt a változást igyekszik bemutatni a kiállítás, amelynek legtöbb képe most látható először. Kiállításra kerülnek légifelvételek, profi fotósok képei és lelkes amatőrök fényképei is. A tárlat egyik nagy tanulsága lehet, hogy talán nem is gondolnánk, milyen élet zajlott valamikor ott, ahol ma egy-egy sok családnak otthont adó panelházsor áll.
