Harminc éve, 1990. április 8-án a második fordulóval fejeződött be Magyarországon a rendszerváltozás utáni első szabad parlamenti választás, amelynek történetét Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója tekintette át.
Három évtizede a parlamenti választás első fordulóját március 25-én rendezték meg, míg a második fordulóra április 8-án került sor. Miklós Péter felidézte: az akkor kétfordulós választáson egyéni és területi listákra is szavazhattak a választók. Egyéni mandátumot 176 választókerületben lehetett szerezni, míg a pártok a megyékben és a fővárosban felállított listáira is szavazhattak, míg az országos pártlistákról az egyéni választókerületekben leadott, de mandátumot nem eredményezett szavazatok arányában kerülhettek a pártok jelöltjei a törvényhozásba. Ez egy német mintára kialakított vegyes, arányosságra törekvő, általános és titkos választási rendszer volt, amely 2014-ig volt érvényben.
A múzeumigazgató különlegesnek nevezte az 1990-es választást, hiszen soha annyi szavazópolgár nem rendelkezett választójoggal, mint akkor. Persze – tette hozzá Miklós Péter – 1945 után formálisan rendelkeztek választójoggal az emberek, gyakorlatilag azonban nem volt választás, a népfront-listákra lehetett szavazni, s bár 1985-ben, amikor néhány választókerületben engedélyezték a többes jelölést, akkor volt lehetőség valódi választásra, de kimondható, hogy a szocializmuskori formális parlamentarizmus nem jelentett valódi politikai életet és nem az országgyűlés volt a valódi politikai élet színtere.
A rendszerváltás folyamatában 1988-at kiemelkedő évként értékelte Miklós Péter: ezen év tavaszán jött létre az első ellenzéki mozgalom, a Fidesz. De az év folyamán megszerveződött a Magyar Demokrata Fórum (MDF), majd a Szabad Kezdeményezések Hálózatából a Szabad Demokraták Szövetsége. Sorra újjászerveződtek 1988–1989-ben a történelmi pártok is, több néven és több alakzattal jött létre a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt pedig Magyar Néppárt néven szerveződött újjá, a Független Kisgazdapárt is megalakult, illetve az 1947-es, Barankovics István vezette Demokrata Néppárt Kereszténydemokrata Néppárt néven öltött formát.
Megalakult a Magyar Szocialista Párt is, amely mellett a Magyar Szocialista Munkáspárt is megszerveződött, vagy az Agrárszövetség, amely a korábbi állampárt vidék- és agrárlobbija. Az egyeztetés fóruma a Nemzeti Kerekasztal volt, s az ellenzéki szervezetek az Ellenzéki Kerekasztalba tömörültek. Utóbbi – mutatott rá a múzeumigazgató – Hódmezővásárhelyen is létrejött, s elérték, hogy már 1989 szeptemberében eltávolítsák a városháza tornyáról a vörös csillagot.
Jelen volt a városban az MDF, amelyre akkoriban nem is feltétlenül pártként, inkább ernyőszervezetként tekintettek, jelen volt az SZDSZ, míg a legnagyobb befolyással a Vásárhelyen tradicionálisan erős Független Kisgazdapárt rendelkezett – fogalmazott a történész.
A választások első fordulóját országos szinten az MDF nyerte meg 24 százalékkal, 21 százalékot kapott az SZDSZ, jó tíz százalékot a Független Kisgazdapárt, ugyanígy a Magyar Szocialista Párt, míg a Fidesz kilenc, a kereszténydemokraták pedig hat és fél százalékot szereztek, s a törvényhozásba ezek a pártok kerültek be.
A harminc évvel ezelőtti választások második fordulójába az egyéni kerületekben három jelölt juthatott be, s megindultak az egyeztetések és az alkudozások. A Hódmezővásárhely központú Csongrád megye 6. választókerületben a választások első fordulóját a népszerű állatorvos, Szabó Lajos, a Független Kisgazdapárt jelöltje nyerte meg harminc százalékkal, tőle nem sokkal lemaradva, az országos eredményt nagyjából hozva Grezsa Ferenc, az MDF jelöltje végzett és 15 százalékkal az SZDSZ színeiben induló Farkas Ferenc került a harmadik helyre.
A második fordulóra megállapodás született: az SZDSZ, az MDF és a Fidesz egy része a kisgazda jelölt mögött sorakozott fel, így három évtizeddel ezelőtt a választás második fordulóját, hatvan–negyven százalék arányban Grezsa Ferenccel szemben Szabó Lajos nyerte meg. Így a rendszerváltozás utáni első képviselőt – összegezte Miklós Péter – a Független Kisgazdapárt adta ebben a választókerületben, míg Grezsa Ferenc és a későbbi alpolgármester, Kószó Péter pedig a megyei listáról szerzett mandátumot, így Hódmezővásárhelynek három parlamenti képviselője is lett az első szabadon választott törvényhozásban.
Hódmezővásárhelyen a függetlenségi és a negyvennyolcas gondolatnak nagyon komoly tábora volt már az 1860-as évektől, a dualizmus korától kezdődően, a sok függetlenségi olvasókör és civil szervezet működött. A települést áthatotta a Kossuth-kultusz és a protestáns magyarság negyvennyolcas érzülete, amely érvényesült a két világháború között, s 1945-ben és 1947-ben is, amikor a Független Kisgazdapárt az országos eredményeit is meghaladó támogatottságot tudott elérni, S ugyanez jelent meg a nagyjából 65 százalékos részvétel mellett megtartott 1990-es választásokon is, amikor Szabó Lajos a párt országos eredményeit háromszorosan túlteljesítve szerzett mandátumot. Ez mutatja, hogy a gazdahagyomány, amelyre Vásárhely oly büszke, s amelyre a város oktatási, művészeti és kulturális élete is tudott alapozni, a maga értékrendjét a rendszerváltozás idején is föl tudta mutatni.
