A hódmezővásárhelyi Emlékpont a Női sorsok a szocializmusban című előadássorozata az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír orvostanhallgatójának, Tóth Ilona élettörténetével zárult.
A medika 1956. október 23-án részt vett a fővárosi tüntetésen, amelyre épp huszonnegyedik születésnapján került sor – idézte fel Nagy Gyöngyi, a közgyűjtemény történésze, hangsúlyozva, hogy a nap további eseményein Ilona már nem vett részt. A Péterfy Sándor utcai kórház önkéntes betegszállító csoportjába három nappal később jelentkezett, s mentette a sérülteket, míg mentőautójukat találat nem érte.
A Domonkos utcai kisegítő kórház vezető orvosának november 9-én nevezték, ki, amelynek alagsorában röpcédulákat készítettek, s egy razzia során elfogták, majd nemcsak a tiltott nyomtatással, hanem egy ávós megölésével is megvádolták. Az egyhónapos vizsgálati fogság embertelen körülményeinek, a vallatásnak és az alkalmazott tudatmódosító szereknek is köszönhetően Tóth Ilona vélhetően a felajánlott vádalkut elfogadva beismerte az államvédelem emberének meggyilkolását, s a hatalom a forradalom kirakatpereként rendezte meg az orvostanhallgató és vádlott-társainak tárgyalását.
Bár a bizonyítékok és tanúvallomások között az azóta elvégzett kutatások számos ellentmondásra is fényt derítettek, kegyelmi kérvényét is elutasították és 1957. június 28-án kivégezték. Tóth Ilona élettörténetét több könyv, képzőművészeti alkotás, színdarab örökíti meg, fővárosi szülőháza pedig 2016 óta kiállítóhelyként őrzi emlékét.
