Dr. Sipka Sándor, Hódmezővásárhelyen a Bethlen Gábor Református Gimnázium igazgatója volt 1942-44 között. A félárva tanyasi fiú számára ez az iskola, és a Református Egyház az egész életét és pályáját meghatározó, egymásba kapaszkodó két intézmény lett.
November 10-én szombaton délután negyed kettőtől a Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium egykori tanáráról és igazgatójáról, a 100 éve született Dr. Sipka Sándorról emlékezik meg. A program a Református Ótemplomban kezdődik, majd az iskola könyvtárának olvasótermében folytatódik. A megemlékezést koszorúzás zárja, a gimnázium emeletén, a Szathmáry Kollégium falánál és a Dilinka-temetőben.
Dr. Sipka Sándor tanyai osztatlan elemi népiskolában kezdte tanulmányait. Negyedik elemista korában a kiváló képességű tanulót tanítója megbízta rászoruló osztálytársai tanulásának segítésével. Az elemi iskolás ,,tanítóskodást" a gimnáziumi években házitanítóskodás váltotta fel. Visszaemlékezésében írta: ,,...a gazdag tanítvány parkettás, perzsaszőnyeges szobájában bizonyos társadalmi eredetű lámpalázban magyarázhattam az accusativus cum infinitivót és Pythagoras tételét." A házitanítóskodásnak nemcsak anyagi előnyei, hanem szellemi gyümölcsei is lettek. Döntő jelentőségűnek bizonyultak pályaválasztásában.
A hódmezővásárhelyi Református Gimnáziumban neves tanárok tanították, többek között Csatáry Endre volt az osztályfőnöke, a latint Csépke Andor, a magyart Farkas Lajos tanította. Rendkívüli tárgyként vette föl az olasz rendszerű kardvívást, s jó helyezéseket ért el a versenyvívásban. Az eminens diák szinte minden évben ösztöndíjban, jutalomban részesült.2 Az 1930/1931. tanév végén érettségizett. 1931-ben iratkozott be a debreceni egyetem bölcsészettudományi karára. Neves professzorok jóvoltából színvonalas képzés folyt az egyetemen, itt mélyült el benne a nyelvek és az irodalom iránti szeretete. Egyik sokat emlegetett professzora Pap Károly (1872-1954) irodalomtörténész volt, akit a tanári szakvizsgán azzal lepett meg, ,,hogy feltett kérdésére nemcsak az Akadémia elnökeit sorolta fel, hanem évszám szerint a főtitkárok adatait is, újabb érdeklődésére az alkotó szobrászok neveivel és az évszámokkal együtt, mindezt hivalkodás nélkül, szerényen. 1936-ban kitűnő eredménnyel szerezte meg magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelét. A diploma megszerzése után a katonai kiképzés következett, majd a hódmezővásárhelyi Református Gimnázium internátusában kapott nevelőtanári állást. 1937- 1951 és 1955-1962 között tanított a gimnáziumban, előbb mint helyettes tanár, a későbbiekben ,,rendes tanári" alkalmazási minőségben. A korabeli gimnáziumi évkönyvekből megismerhetjük széleskörű iskolai és népművelő munkáját. Az 1936-39. tanévben ,,tanulmányúton volt Bulgáriában. Cserkésztiszti képesítést szerzett. Emlékbeszédet tartott a Balogi Olvasókörben március 15-én és az intézet hősi emlékünnepélyén, május 21-én.
Szathmáry Lajossal együtt a cserkészcsapatot is kedves eszméik irányába terelgették. Népismeretet gyakoroltak, néprajzi gyűjtést végeztek, megírták Mártély néprajzi monográfiáját.5 Gyermeklélektanból doktorált 1942-ben. 1942 és 1944 között a gimnázium igazgatója. A második világháború után orosz hadifogságból 1947-ben tért haza. Feleségével, Serfőző Rózsával és családjával együtt Németh László legszűkebb baráti köréhez tartozott. Idézzük Németh Lászlót: ,,Sándor vásárhelyi fiú, tagbaszakadt, zömök, még vérmes is, de csak a jóra; sokban apámra emlékeztetett, az a középiskolai tanártípus, amely csak a katedrán tudja igazán gyümölcsöztetni széles műveltségét, hiányzik belőle a fény, szélhámosság, amivel az iskolán kívül remekelhetne, tanári szereplése azonban állandó remeklés." Sipkáné Rózsika az író leányának osztályfőnöke volt, a jellemzésében kiemelte ,,pompás nyelv- és stílusérzékét" (német, francia, orosz, angol szakos tanár).
1952 és 1954 között a Szegedi Tudományegyetem irodalomtörténeti tanszékén tanított. 1950 és 1954 között elvégezte az orosz nyelv szakot is. Az ötvenes évek közepétől ismét az ősi vásárhelyi alma mater tanári testületét erősítette, ugyanakkor megbízást kapott a magyar nyelv és irodalom, valamint a latin nyelv középiskolai szakfelügyeletére. Szakfelügyelői tevékenysége kiterjedt egész Csongrád megyére, bemutató órákat szervezett és tartott, tanítási órákat látogatott, s egy-egy óraelemzése valóságos kis pedagógiai és szakmódszertani stúdiumnak számított, s egyáltalán nem volt bántó. Jóhiszemű szakemberként, professzori tudással rendelkező, közvetlen nevelőként tartották számon. Szintén az annaleszekben böngészve, kitűnik sokoldalú iskolán kívüli munkája is. A TIT Országos Irodalmi Választmányának tagja és a Csongrád Megyei Irodalmi Szakosztály elnöke. A megyei elnökségbe is beválasztották. A Szegedi Pedagógiai Főiskola magyar szakos levelező hallgatóinak konzultációkat tartott. Óraadó a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. A hatvanas évek legelején a Tiszatáj szerkesztőbizottságának tagja. 1962-től végleg a szegedi József Attila Tudományegyetem lett a munkahelye. 1966-ig a neveléstudományi tanszék szakmódszertani csoportja. A Tiszatáj című folyóiratban kritikái, könyvismertetései jelentek meg. A Magyartanításban publikált szakmódszertani tanulmányai saját korában domináns szerepet töltöttek be, s ma is felhasználhatók.
(Szigeti János - Sipka Sándor élete és munkássága – részletek)
