„Ismét elvesztette egy ágát a vásárhelyi művészet törzsökös faóriása. A Tornyai János, Endre Béla, Pásztor János és Kallós Ede által elvetett magból szárbaszökkent, majd izmos fává terebélyesedő vásárhelyi képzőművészet, az egyik legjelentősebb szobrászát veszítette el 2011. január 21-én, egy nappal a Magyar Kultúra Napjának Ünnepe előtt” – állt a tavalyi nekrológban.
Fotó: VH
Éppen ma egy éve hunyt el Samu Katalin, akit leginkább állatszobrairól, köztéri alkotásairól ismeri szülővárosa Hódmezővásárhely és az ország. Erről és archaikus ábrázolásmódjáról, a magyar szobrászművészetben betöltött szerepéről beszélt dr. Nagy Imre a Tornyai János Múzeum igazgatója, Samu Katalin halálának évfordulóján, a Németh László Városi Könyvtárban rendezett megemlékező esten.
14 éves korában a Szegedi Szabadiskolában kezdte meg művészeti tanulmányait Tápai Antal vezetésével. Már érettségi előtt felkerült a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Mikus Sándortól, majd az Iparművészeti Főiskolán Borsos Miklós mestertől tanulta a szakmát.
Az est folyamán Fülöp Erzsébet festőművész ezt az utat mutatta be a közönségnek: a tehetséges fiatal lánynak hogyan vezetett az útja Szegedről Budapestre, majd hogyan tört meg, miután családja kuláklistára került. Majd mégis hogyan karolta fel későbbi mestere, Borsos Miklós.
Samu Katalinnal kapcsolatos személyesebb, bensőségesebb emlékeket idézett fel Sonkoly Ágnes és édesapja Sonkoly Tibor festőművész.
A megemlékező esttel egy időben a könyvtár előcsarnokában kiállítás nyílt Samu Katalin rajzaiból, amelyek között találhatók olyanok, amelyek aztán kőbe álmodva, ma is egy-egy település parkjának díszei, mint például a Mackók, amelyek Vásárhelytől alig 50 kilométerre Fábiánsebestyén községi parkjában találhatók.
Kapcsolódó cikkeink:
