Hetven éve ezelőtt, 1947. április 12-én gördült ki az első vagon a Felvidékről, amely az onnan kitelepített magyar családokat hozta Magyarországra.
A kerek évforduló alkalmából a hódmezővásárhelyi Emlékpontban Zeman Ferenc, a közgyűjtemény történésze tartott rendhagyó történelemórát, amelyen a vásárhelyi Táltos Iskola, valamint a szentesi Kiss Lajos Általános Iskola és a Maroslelei Általános Iskola tanulói vettek részt.
A lakosságcserét az általános iskola nyolcadik osztályos történelemkönyve tárgyalja, de a rendhagyó történelemóra részletes képet adott a korról, amikor a szétesőben lévő Csehszlovákia elnöke, Edvard Beneš Londonban létrehozta emigráns kormányát, s a háború előrehaladtával a szovjetekkel kezdett tárgyalást. Célja a német és a magyar kisebbség „eltüntetésével" a valódi nemzetállam létrehozása volt.
Miután a Vörös Hadsereg bevonult Kassára, Beneš meghirdetett kormányprogramjában – maga mögött tudva a szovjet csapatok támogatását – kollektív módon nyilvánította háborús bűnösnek mind a német, mind a magyar kisebbséget. A szudéta németek kitelepítését és nemzetközi egyetértéssel tehette meg az elnök, addig a politikai közvélemény tárgyalást sürgetett a magyarok esetében.
Az 1946-ban a szovjet nyomásra megszületett csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény keretében ötven kilós csomaggal a felvidéki magyar családok ezreit toloncolták kli szülőföldjükről. A csehszlovák hatóságok célkeresztjébe leginkább a módosabb magyar családok kerültek és igyekeztek arra is felhasználni az egyezményt.
A kitelepítés során 76 ezer felvidéki magyar jött át az anyaországi területekre, míg a Magyarországon folytatott kampány eredményeként hatvanezer, főleg szegény sorsú szlovák döntött a Felvidékre költözés mellett.
A kitelepítés számos családot érintett Pitvaroson és Tótkomlóson, míg sok baranyai, tolnai és Pest megyei településre az onnan kitelepített német családok helyére érkeztek felvidékről magyarok.
A csehszlovák rendszer a lakosság homogén látszatát szolgáló kiskaput hagyott: amennyiben a felvidéki magyar szlováknak vallotta magát, és nevét a szlovák helyesírás és névhasználat szerint írta, maradhatott. Mindez 1954-ig maradt érvényben, azonban a németeket és magyarokat kollektív módon elítélő Beneš dekrétum máig hatályban van mind a cseh, mind a szlovák jogrend szerint
