Olvasóinknak kirándulás-ötletet adhat, Kovács Szabina tanár-könyvtáros helyi sajátosságokkal teli beszámolója. 

A hódmezővásárhelyi Art.Pagony Művészettörténeti Önképzőkör tagjaként, néhány külső, érdeklődő taggal kiegészülve 29 fővel tettek kirándulást szeptember 25-én, vasárnap Békés és főképp Csongrád megye rejtett, ám annál izgalmasabb, kulturális jelentőségű helyein azzal a céllal, hogy miután a csoport tíz esztendeje rendszeresen több napot kirándul a történelmi Magyarország és Európa kulturális fellegváraiban, ezúttal a szűkebb környezetében is fölfedezze a figyelemreméltó látnivalókat. Ezt most olvasóinkkal is megosztjuk:

A kiránduláson érintett helyek mindegyike történelmi, művelődéstörténeti kuriózum, másik ismérvük pedig: közel vannak, köröttünk rejtőznek csöndben és elfeledve.

Sokéves várakozásnak tettünk eleget, amikor Békéssámson határában fölkerestük, és a lehetőségekhez mérten szemügyre vettük a Száraz-ér fölött ívelő, vitatott eredetű, náddal sűrűn benőtt Török-hidat. A kétszáz évesnél idősebb, téglából emelt híd a vásárhelyi kövesúttól nagyjából egy kilométernyi távolságban egészen belesimul a Sámson melletti termőföldekbe, így nehéz észrevenni.

Utunkat a Károlyi család által emelt, 200 éves sámsoni magtárban folytattuk, ahol vasárnap is szorgos munka folyt, így megcsodálhattuk a vörösfenyőből készült, eredeti belső szerkezetet, melyen úgy tűnik, nem fog az idő, ma is kiválóan ellátja funkcióját. Talán a hely szellemének hatására itt többen nótára fakadtak, mint szokás kukorica fosztóban és hasonló helyeken.

Túránk következő állomásaként a pusztában magányosan álló, 11. századi kopáncsi templomhoz látogattunk. Itt Csontos Pál tótkomlósi helytörténész tartott színes, élvezetes előadást a hely történelméről, múltjáról, jelenéről. Sétát tettünk a különleges növényekkel beültetett kertben, mely ékszerdobozként rejti a karizmatikus, ősi építményt.

Kopáncsot magunk mögött hagyva, Csongrád megyébe érkeztünk vissza. Az 1907-ben emelt bogárzói Páduai Szent Antal templomban is vártak ránk. Majd Csikóspuszta erdejében, a Blaskovics kriptakápolnához tettünk hosszabb sétát, hogy kinyújtóztassuk az autóban elgémberedett tagjainkat. Az elhagyatottságában, elhanyagoltságában is méltóságot sugárzó épület megdöbbentő titkokat rejtett: sorsukra hagyott, felforgatott sírokat. Mindez egy gyönyörű, vadon burjánzó, ám elhagyatott erdő legmélyén.

Királyhegyest magunk mögött hagyva az apátfalvi út mentén fölkerestük a kis Langó kápolnát, amely egy, szűz Máriának hálából emelt kegyhely. Keletkezése a 20. század fordulójára tehető, mikor is egy Langó Mátyás nevű tanyás gazda a viharban elkóborolt, beteg gyermekét csendőrökkel kerestette és fogadalmat tett: ahol megtalálják a fiút, ott hálából kápolnát építtet. Így is történt: egy kereszteződésben, a már akkor 40 éve álló Langó-kereszt tövében találtak az elveszett kisfiúra, aki ily módon megmenekült.

Szintén az apátfalvi úttól nem messze, egy lucernaföldön a Kun keresztre leltünk, melyet egy széltől kicsavart és rossz irányba mutató tábla jelzett csupán. A kőkereszt egy nagyjából három méteres gneiszt feszület, amiből egy méter a föld alatt található. Számos helyi legenda fűződik a kereszthez, ami nagyjából 500 éves és általában Dózsa Györggyel hozzák összefüggésbe.

Apátfalva életével, múltjával ismerkedhettünk tovább ebéd után a Langó-házban, ahol a Langó házaspár: Imre bácsi és Rózsika néni vendégszeretetét élvezhettük az apátfalvi kantakíkre meszelt tájház falai közt. Itt valamennyi helyiség a pincétől a padlásig, és a melléképületek is a múlt emlékeivel vannak ízlésesen megrakodva, hogy szinte alig szabadulhat az ember ettől a különös, vendégmarasztaló helytől és mintha kicsit mindannyian örökké itt élnénk, ebben a kedves, otthonos, kitaposott kövű házban.

Túránk következő színtere az óföldeáki erődtemplom, hová késő délután bár, ám töretlen lelkesedéssel érkeztünk és ahol érdekességeket hallhattunk az 500 éves templomról.

Utolsó kalandunk, már majdnem szürkületben a gencsháti Návay-kastély volt, melynek hangulatos parkjában és roskadozó, ám felújításra váró falai közt a jelenlegi tulajdonos: Bodrogi Ferenc tartott számunkra élvezetes előadást a kastély történetéről, a Návayakról, és a jelen törekvéseiről.

Tíz órás autós túránk végén élményekkel megrakottan állapíthattuk meg, mennyi csoda bújik meg és vár felfedezésre csupán néhány kilométerre otthonunktól. Reméljük ez a Vásárhelyi Hírek olvasóit is inspirálja