Csongrád megye legnagyobb fesztiválja nem létezhet hódmezővásárhelyiek nélkül. Ezúttal is sokan buliztak a nyár zárásaképpen a Tisza-parton.
(Képeink akkor készültek, amikor éppen nem "dübörgött ezerrel a buli"!)
Fotók: VH
Ami a budapestieknek a Sziget, a soproniaknak a VOLT vagy a Balaton-partiaknak a Sound, az Csongrád megyének a SZIN – az újraindulás óta immár tizenharmadik éve a környék legnagyobb fesztiválját rendezi Szeged.
Az idén négynaposra rövidülő, ám esztendőről-esztendőre nevesebbé, nemzetközibbé váló buli vonzza rajongóit.
Hódmezővásárhelyről is sok fiatal volt kíváncsi, mit produkál idén a Szegedi Ifjúsági Napok varázsa. Hol Jasmine Thompson koncertje közben a nagyszínpad előtti harmadik sorban, hol a kempingben, hol a Kárász utcán, fiatal SZINező alkalmi utcazenészeket nézve fedezhettük fel városunk bulizóit.
Terjék Adrián SZIN-őslakos barátaival együtt 2016-ban is a sátrazás mellett döntött, nagy fesztiválozóként (karján szépszámú karszalag virít), Zsüffland-szervezőként teljesen átfogó képet tudott adni a buliról. „A kínálat elég vegyes képet mutat. Az látszik, hogy a szervezők a fejlődés útján elindulva, külföldi előadókat ide csábítva próbálnak felzárkózni a nagyobb hazai fesztiválokhoz, a programot pedig híres magyar együttesekkel, előadókkal egészítik ki, ugyanakkor nem feltétlenül a „legnagyobbak” csinálják az igazi show-t, én például a Margaret Island koncerjét jobbnak ítéltem, mint AronChupa kissé átlagszerű másfélórás DJ-skedését. A tavalyi SZIN nekem kedvesebb emlék, mert valahogy az egész hangulat, közönség és maga a helyszíni elrendezés sokkal inkább volt ütős, mint idén – ugyanakkor persze most sem unatkoztunk. A kajálást kívül, egy gyorsétteremben oldottuk meg, noha az árak itt korántsem olyan durvák, mint más fesztiválokon” – mondta.
”Ami viszont nagyon tetszett, hogy szabadon csobbanhattunk, egyik nap reggel tíz órakor például három biztonsági őr vigyázott rám, miközben elnyújtóztam a medencében.”
Bihacsy Balázs Bence dolgozni érkezett a SZIN-re. „Az újonnan bevezetett Festipay bódéiban napi tizenkét órát munkálkodtunk. Maga a rendszer - bár sok szempontból egyszerűbb – sokaknak nem tetszett, a készpénzes fizetési módot megszokó emberek inkább örültek volna idén is, ha nem kell kártyával bajlódniuk. A meló után jöhetett a kikapcsolódás, már amennyi jutott nekünk késő éjjel és napközben kora délutánig. Jómagam beköltöztem sátrazni, hisz egyszerűbb így, mintha naponta oda-vissza járkálnék Vásárhelyről.”
Összességében elmondhatjuk, a Zsüffland mellett továbbra is a Tisza-part a legkedveltebb és legnépszerűbb célpont a vásárhelyi fiatalok számára, ha nyáron bulizni támad kedvük, legyen szó egy vagy több napról.
