Hódmezővásárhelyen a 48-as hagyományok legszívósabb őrzői a paraszti olvasóegyletek voltak. Általuk Kossuth személyisége, szelleme élt tovább: „szabad nép a hazának és szabad haza a szabad népnek.”
Hódmezővásárhelyen a 48-as hagyományok legszívósabb őrzői a paraszti olvasóegyletek voltak. A paraszti olvasóköri mozgalom a kiegyezés körüli években indult, és azután rohamosan terjedt. Az elsőt, a Tabáni Olvasókört 1869-ben alapította Szamecz András, akinek személyisége és egész élete összefonódott a szabadságharccal és a 48-as eszmékkel. Életútja bizonyítja elkötelezettségét. A Szamecz András alapította olvasókört, amelyet I. 48-as Olvasókörnek is neveztek, az önművelődés, tanulás, olvasás szorgalmazásával, szervezeti felépítésével, kulturális tevékenységével mintául szolgált az őket követő többi egyesületnek, olvasókörnek. Az 1880-as, 1890-es években felgyorsult az egyletek alakulásának üteme, különösen gyorsan szaporodtak a külterületi tanyai olvasókörök. Közösen szervezték ünnepeiket, társas összejöveteleiket, melyek között előkelő helyet foglalt el minden évben március 15-e megünneplése. Az olvasókörök közül a Szamecz vezette I. 48-as Olvasókör volt az, amely elsőként került kapcsolatba Kossuth Lajossal. Az 1874-ben alakult Tabáni IV. Olvasókör szintén elnökén, Ábrai Károlyon keresztül került közvetlen kapcsolatba a Turinban élő Kossuthtal. Ábrai, aki 1877 és 1884 között a város polgármestere, egyik megvalósítója volt a Gosztonyi Sándor által javasolt díszpolgári cím adományozásának. Kossuth 1881-ben Ábrai Károlynak címezte azt a levelet, amelyben megköszönte díszpolgárrá választását.
1880. március 15-én a IV. Olvasókör társasestélyén, ahol tisztviselők, iparosok, kereskedők, de legnagyobb számban tisztes korú gazdálkodók vettek rész, Schwarz Mór tanár, a kör alelnöke mondott ünnepi beszédet. Eközben megjelent az I. Olvasókör küldöttsége, és azt indítványozta, hogy Kossuth Lajoshoz a két kör közösen küldjön táviratot. A kör tagjai éljenzéssel fogadták a javaslatot, e célra gyűjtést rendeztek, és a távirat megfogalmazásával és elküldésével Matók Béla ügyvédet bízták meg. A távirat így hangzott:
"Kossuth Lajos úr volt kormányzó és hazánkfia Cologno al Baraccone. Az örökké emlékezetes 1848-ik évi március 15-ének eredménye, melynek folytán tizennégy millió jobbágy egy millió nemessel összeolvadván... igyekeztek egymást a hazaszeretetben felülmúlni, oly szoros összeköttetésben áll szeretve tisztelt hazánkfia nagy nevével, hogy az a késő unokák által is csodálkozással és áldással fog említtetni. Engedje meg ez alkalomból újólag kifejezést adni ragaszkodásunknak, óhajtván, hogy a Mindenható életét megelégedéssel és erővel megáldván tanúja lehessen a magyar nemzet jobb jövőjének, hazaszeretetének és szorongatott helyzetbőli megszabadulásának. A h.m. vásárhelyi olvasó népkörök 1880. március 15-iki társas estélyén lett megbízásból: Matók Béla, Fekete Ödön."
Ábrai Károly volt az elnöke a IV. Olvasókörnek akkor is, mikor 1885. augusztus 25-re, Lajos napjára a kör egy díszes ezüst tintatartót küldött Kossuthnak. A megajándékozott november 5-én kelt levelében köszönte meg a figyelmességet. Részletesen és hosszan fejtegeti politikai hitvallását, melynek lényegét röviden így foglalta össze:
"szabad nép a hazának és szabad haza a szabad népnek." Amint a továbbiakban leírja, a szabad nép - azaz a mondat első fele - úgy ahogy megvalósult, a demokráciáért tovább kell küzdeni. A mondat második fele: a szabad haza, a nemzet függetlensége még mindig olyan cél, amiért harcolni kell, kitartó küzdelmet kell folytatni annak megvalósításáért. Ezután elismeri, hogy különösen az ország fővárosa sokat fejlődött, de hangoztatta, hogy a vidéki városok fejlődésének, kulturális, gazdasági téren történő előrehaladásának, regionális szerepük kibontakoztatásának is fontos szerepe lesz a jövőben. Mindez a nemzeti jólét nélkülözhetetlen feltétele.
