Kerékpározz télen is! Ezzel a mottóval rendeztek játékos tanórákat a Klauzál Gábor Általános Iskola és Óvoda diákjainak a Dél-Alföldi Regionális Társadalomtudományi Kutatási Egyesület mentorprogramjának résztvevői.
Fotó: VH
Az intézménybe járó mentorok a téli kerékpáros közlekedés rejtelmeibe vezették be diákokat. A gyerekek mind elméletben, mind gyakorlatban megismerhették hogyan kell a téli időjárásban kerékpározni, de a KRESZ oktatás és a baleset megelőzési tanácsok sem maradtak ki különleges tananyagból. A hagyományos óráktól eltérően, most nem az iskola pedagógusai, hanem a tanév eleje óta az intézményben dolgozó mentorok oktattak.
„Sikeresen működik a mentorprogram, rendszeresen jelen vannak az iskolában a mentorok, segítenek a gyerekek felzárkóztatásban, de jelenlétük nekünk, pedagógusoknak is segítség. Így mondhatom azt, hogy kollégákként tekintünk rájuk. A mentor és mentoráltja között kialakult kapcsolat, nem csak a tanulásban segít, hanem különösen a kamasz gyerekeknél fontos, hogy találnak egy barátot, akivel bármit és bármikor megbeszélhetik a legapróbb gondokat, vagy akár a nagyobb problémákat.” összegezte a mentor program lényegét Kalmárné Hajdú Ibolya, az EVP munkaközösség vezetője.
„A mai programban viszont szeretnénk felhívni a gyerekek figyelmét a téli kerékpározás feltételeire és veszélyeire. Talán ez valahol már a felnőtt életre való felkészítés is egyben. Fontos tudniuk, hogyan viselkedik a járművük a csúszós utakon és azt is, hogyan kell azt átalakítaniuk az adott évszaknak megfelelően.”- mondta a munkaközösség vezetője.
Az iskolában jelenleg hét mentor tevékenykedik, mind a tanórákon, mind pedig a szünetekben és a délutáni foglalkozásokon segítik a hátrányos helyzetű, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek felzárkózását.
Dombi Boglárka, már rutinosan mozog az iskola épületében és a gyerekek között, hiszen idén már második évét kezdte mentorként.
„Kicsit nehéz a mentorkodás, hiszen a mi munkánk kétoldalú. A legfontosabb letisztázni azt, hogy mi nem tanárok vagyunk, inkább úgy hívnám magunkat, hogy példaképek. Mi vagyunk a minta a gyerekeknek, hogy milyenné is váljanak majd az általános iskola után.” mondta az egyetemista lány. Majd hozzátette, „ez azért nehéz, mert a pedagógusok elvárásai szerint leginkább a tanulásban kellene segítenünk, de nekünk nem csupán ennyi a feladatunk. Igaz, segítjük őket a tanulásban, de mivel halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk, a szociális és érzelmi állapotukat kell előtérbe helyeznünk. Tényleg minden apró - cseprő gondjukkal foglalkozunk, például ha rosszkedvűen jönnek iskolába, az a cél hogy a segítségük ezen át őket.”
Dombi Boglárka szerint nagyon könnyű volt kapcsolatot teremteni a gyerekekkel, főleg ha barátként közelítenek és tanácsokat adnak nekik, nem pedig feladatokat, amit egyedül kell megoldaniuk.
„Az én gyerkőceimet például negyedikes korukban ismertem meg és tovább jöttem velük a felső évfolyamba is. A szünetben is ott vagyunk mellettük és a tanulószobán is együtt dolgozunk. Minden héten egy napot a kutyás terápiára szentelünk. Zorka kutya jelenléte feloldja a gyerekeket és sokkal közvetlenebbé is válnak ezeken az órákon. Most például az ünnepekre készülünk, egy Karácsonyi műsort tanulunk be Zorkával együtt.” – avatott be terveibe a mentor.
