A hetven évvel ezelőtt aláírt, a második világháborút jogilag is lezáró 1947. február 10-i párizsi békeszerződésről rendeztek nemzetközi konferenciát a hódmezővásárhelyi Emlékpontban. A tudományos tanácskozáson előadást tartott Romsics Ignác akadémikus is.
Fotók: Baranovszky Jenő
„Az 1947. február 10-i párizsi békeszerződés jogilag és politikailag is új helyzetet teremtett, hiszen egyrészt a magyar diplomáciának végleg le kellett számolnia azzal, hogy az ország visszanyerheti Trianon előtti területének legalább egy részét, másrészt új nagyhatalom bukkant föl a közvetlen szomszédunkban, a Szovjetunió” – hívta fel a figyelmet Miklós Péter, hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője a konferenciát köszöntő beszédében.
A tudományos tanácskozáson előadást tartott Romsics Ignác akadémikus, az egri Eszterházy Károly Egyetem professzora, aki azt hangsúlyozta, hogy a trianoni határok fönntartását leginkább a térségben akkorra már domináns szerepet szerzett – és Magyarországot is megszállva tartó – Szovjetunió szorgalmazta, míg a brit és az amerikai külpolitikusok – legalábbis a béketárgyalásokat előkészítő szakértői anyagok szerint – megengedőbbek lettek volna.
A Második Trianon című konferencián Vizi László Tamás főiskolai tanár, a Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese az 1920. évi trianoni és az 1947. évi párizsi béke létrejöttének körülményeit és tartalmi elemeit hasonlította össze, Gulyás László professzor (Szegedi Tudományegyetem) pedig a második világháború utáni csehszlovák–magyar viták és ellentétek kulisszatitkait mutatta be. A szlovákiai komáromi Selye János Egyetem (Univerzita Jána Selyeho) pedagógusképző karának dékánhelyettese, Vajda Barnabás egyetemi docens a párizsi békét az akkorra már a két szuperhatalom – a Szovjetunió és az Egyesült Államok – között kialakult hidegháború kontextusában vizsgálta.
