Magyarország köztársasági elnöke Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományoz dr. Kószó Péter csecsemő- és gyermekgyógyász, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város alpolgármestere részére az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc emléke előtt tisztelgő nemzeti ünnepünk alkalmából.
Fotó: VH
A kitüntetést 2012. március 14-én dr. Schmitt Pál köztársasági elnök nevében dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter adja át.
Dr. Kószó Péter 1956. február 9-én született Hódmezővásárhelyen. Egész élete szülővárosához kötődik. Világlátása a Kárpát-medence változatosságának és Vásárhely – Németh László által megragadott – „Európa alatti csöndjé”-nek sajátos ötvözete, melyet apai ágon a Délvidék nyelvi-nemzetiségi-kulturális sokszínűsége, anyai ágon pedig a polgári öntudat táplált. E szellemi örökséget gazdagította tovább a helyi Bethlen Gábor Református Gimnázium nemzeti identitást erősítő szelleme, nem utolsósorban pedig helyi képzőművész barátai hitvallása a paraszti világ és a „magas művészet” egyeztethetőségéről, sőt összetartozásáról. E szellemi alapokhoz társul, sőt azokat talán felül is írja dr. Kószó Péterben a szociális érzékenység, az elesett, kiszolgáltatott, szenvedő ember iránti együttérzés, amely őt politikai korszakoktól függetlenül jellemezte és jellemzi.
A szegedi orvosegyetemi évek után, vásárhelyi gyermekorvosként kapcsolódik be az ellenzéki mozgalomba. 1988-ban ő is ott van a lakiteleki sátorban, az MDF egyik alapítója, 1989 elején közreműködik 1956 első nyilvános vidéki ünneplésének szervezésében. Az 1990-es szabad választásokon bekerül az Országgyűlésbe, a Honvédelmi Bizottság tagjaként szerepet vállal az euroatlanti katonai-politikai orientáció alapjainak lefektetésében. Mint képviselő, humanitárius programban vesz részt a Balkánon dúló háborúban, illetve személyes jelenlétével támogatja az orosz tankok árnyékában függetlenségükért küzdő litván hazafiakat. Az Országos Játék Alap Tanácsának tagjaként számos helyi és országos program megvalósulásához járul hozzá.
Szorosabb értelemben vett karitatív munkájának kezdetei szintén a rendszerváltozás előtti időkig nyúlnak vissza. 1989-ben szervezője az aradi forradalom megsegítését szolgáló egyik első gyűjtőakciónak, Marosvásárhelyre segélyadományt szállít. 1993-ban létrehozza az Újszülött Életmentő Alapítványt, amely azóta immár országos hálózattá fejlődve menti meg a kis súllyal világra jött újszülöttek életét. Ugyanabban az évben életre hívja a Johannita Segítő Szolgálat Hódmezővásárhelyi Szervezetét, és egészen a mai napig egyik motorja e nagy múltú protestáns karitatív szervezet hazai programjának. 1994-től tagja a GULAG Alapítványnak, melynek keretében sokat fáradozik a bolsevik kényszermunka-táborokból hazatért egykori rabok életkörülményeinek javítása érdekében.
1994 óta, közel húsz esztendeje folyamatosan vásárhelyi önkormányzati képviselő, hat esztendőn át az Egészségügyi-, és Népjóléti Bizottság elnöke. Több úttörő jellegű helyi szociális kezdeményezés elindítója, így az Anya-gyerek Szálló létrehozásában, vagy a fogyatékkal élők ellátásának megszervezésében is központi szerepet játszott.
2002 óta Hódmezővásárhely alpolgármestere. A szociális ügyek irányítása mellett a város erős nemzeti karakteréből, értékrendjéből fakadó önkormányzati feladatokat, ügyeket is vállalja, támogatja, így a „Hódmezővásárhely Tiszteletbeli Polgára” mozgalmat, és a határon túli magyarságot segítő egyéb kezdeményezéseket is.
Jelentős szakmai-politikusi-közéleti teljesítményének zálogát elsősorban a szolgálat és a humánum őt folyamatosan jellemző morális értékei jelentik, egy olyan korban, amelyben az erkölcsi értékek őrzése és felmutatása különösen, és talán egyre inkább fontos.
