Míg tavaly az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire fókuszált a hódmezővásárhelyi Emlékpont, addig idén a hatvan éve zajlott megtorlások állnak a közgyűjtemény rendezvényeinek középpontjában – mondta Miklós Péter intézményvezető, az Emlékpont konferenciatermében szerdán az ’Ötvenhat áldozatai. A kádári megtorlások Magyarországa’ című tudományos tanácskozás résztvevőit köszöntve.
Az erőszakra és a gyűlöletre épült Kádár rendszere, a proletárdiktatúra, amelynek a rendszerváltás vetett véget – mondta az intézményvezető, aki után Juhász Tünde kormánymegbízott, a Csongrád Megyei Kormányhivatal vezetője beszélt arról, hogy a forradalom és az azt követő megtorlás idején a nyugati hatalmak nem siettek segítségünkre. – Nevén kell nevezni a bűnösöket, a múlttal való szembenézéstől nem szabad félni, az szabaddá tesz – fogalmazott a kormánymegbízott, hozzátéve, hogy hivatala és az Emlékpont együttműködésében fontos szerepe van ennek a közös törekvésnek.
Ítéletek és politikai elítéltek Magyarországon, 1945-1989 című előadásában Zinner Tibor, a VERITAS Történetkutató Intézet levéltárvezetője kiemelte: a forradalmat követő 1234 kivégzésből 964-et a fővárosban, míg 259-et huszonhét vidéki helyszínen hajtottak végre. A szovjet körülmények között született mondást, miszerint a bunkó és a puska nem elegáns fegyver, míg a bírósági ítélet igen. Hazánkban is alkalmazták a hatalom birtokosai.
Kettős hatalom jött létre Magyarországon 1956. november 4. után: a munkástanácsok a helyi szinten elismert irányítók voltak, s a legtöbb helyen nem ismerték el a szovjethatalom segítségével létrejött Kádár-kormányt – erről Kahler Frigyes nyugalmazott tanácsvezető büntetőbíró szólt előadásában.
Jobbágyi Gábor jogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar egyetemi tanára előadásában szólt arról, hogy nemcsak büntetőjogi eszközökkel torolta meg a Kádár-diktatúra a forradalomban való részvételt, sok esetben állásukat vesztették el az ötvenhatos események szereplői, akik csak fizikai munkakörben dolgozhattak, míg gyermekeik elől megtagadták a továbbtanulás lehetőségét, de volt, aki nem kaphatott útlevelet, vagy az országot elhagyó szülők után nem utazhattak gyermekeik.
Vincze Gábor, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark történésze a Békés város – akkor még község – területén működött, Juhász György vezette csoportok tevékenységéről folytatott kutatásaitól számolt be.
