Új korszak kezdődött az első magyarországi kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság kikiáltásával - fogalmazott Miklós Péter, a történelmi esemény századik évfordulója alkalmából, az Emlékpontban rendezett kiállítás megnyitóján.
A Tornyai János Múzeum igazgatója kijelentette: Magyarország hamar megtapasztalhatta, hogy a kommunista államberendezkedés az erőszakra, a magántulajdon elvételére és a történelmi Magyarország hagyományainak megszüntetésére való törekvéseket tartalmazott, így Hódmezővásárhelyen és a környék településein is erőszakkal, katonai diktatúrával elvették az emberek magántulajdonát, hogy azt újraoszthassák.
A kommunista időkben dicsőségesnek nevezett 133 napban felértékelődött a propaganda, a szimbolikus politika és a politikai kommunikáció szerepe. A kommunista diktatúrával először száz éve találkozhatott a magyar társadalom, s kaphatott addig soha nem látott, egyébként döntően hazug propaganda-dózist. A most megnyílt kiállítás a Tanácsköztársaság időszakának plakátjait mutatja be a közgyűjtemény történészeinek, Marosvári Attila és Nagy Gyöngyi összeállításában.
A tárlatot bemutatva Marosvári Attila elmondta: a Tanácsköztársaság idején mintegy kétszáz plakát készült, ebből az Emlékpont galériájában közel félszáz alkotás látható a falakon. A Magyar Szocialista Munkáspárt Párttörténeti Intézete 1969-ben albumot jelentetett meg a kiállítás negyvennyolc plakátját bemutatva, mindenféle kommentár vagy magyarázat nélkül. Azonban félszáz év múltán már magyarázatra szorulnak ezek a plakátok, s az Emlékpont történészei a tárlat tablóin leírták a tényleges valóságot, nem egyszer szó szerinti korabeli idézetekkel cáfolva a plakátok által sugallt hamis propaganda-világot.
A Tanácsköztársaság rendszere maga is a terrorra épült – fogalmazta meg Marosvári Attila, felidézve az 1919 április végén történt viharsarki eseményeket. A küszöbön álló román megszállás előtt, április 23-án Makón a kíméletlen rekvirálási parancsai miatt felbőszült helybeliek meglincselték az egyébként hódmezővásárhelyi születésű Vásárhelyi Kálmán, volt tengerészt, aki politikai megbízottként szinte teljhatalommal intézkedett a városban. Ennek megtorlására érkezett páncélvonaton április 26-án a hagymavárosba az Anocskay András (igazi nevén Tóth Béla) vezette budapesti terrorista különítmény, akik Makóról, Apátfalváról és Földeákról, valamint Vásárhelyről és Szentesről túszokat hurcoltak el. A makói lincseléssel megvádoltak közül öt embert a vásárhelyi vasútállomáson lelőttek, a Vásárhelyen ejtett túszok közül hármat útban Szentes felé a vonaton lőttek agyon s dobtak ki a szerelvényből, míg a félegyházi állomáson április 29-én további három túszt, közöttük az ismert földeáki politikus és volt képviselőházi elnök Návay Lajost végezték ki brutális kegyetlenséggel.
A megnyitót követő konferencián Hatos Pál egyetemi docens, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar dékánja előadásában kijelentette: a háború hatszázezer magyar áldozatot követelő négy éve után a magyar katonák már nem akartak harcolni, az országban hiány volt élelmiszerből és szénből is, miközben az éhező és fázó emberek körében a spanyolnátha 120 ezer ember halálát okozta. A hatalomátvételt nem lehetett megakadályozni – fogalmazott az előadó, rámutatva: a Kun Béla vezette, s az orosz bolsevikok eszméit adaptálni akaró kommunisták uralmát, bár kevesen voltak, nem a belső ellenállás, hanem végül is a román hadsereg törte meg.
Az első világháborút lezáró béketárgyalások résztvevőihez egy nap késéssel ért el a magyarországi bolsevik puccs híre – mondta el Gulyás László, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára. A magyar fővárosba 1919. április 4-én az antant nagyhatalmai képviseletében Smuts brit tábornok különvonattal érkezett tájékozódni, s a Kun Béla által vezetett tárgyalódelegációval folytatott megbeszélésen egyebek mellett még az a lehetőség is felmerült, hogy a kommün vezetőit meghívják a párizsi béketárgyalásokra. Kun azonban feltételeket szabva taktikázni akart, s miután Smuts erre nem volt vevő, ez a lehetőség – talán az utolsó, amikor érdemben befolyásolni lehetett volna a békefeltételeket – elúszott.
Szabó Viktor, az Eszterházy Károly Egyetem Kulturális és Társadalomtudományi Kutatóközpont Társadalomtörténeti Kutatócsoportja kutatója előadásában a Tanácsköztársaság idején használt jelképek, így a frígiai sapka, a vörös zászló, a vörös kalapácsos ember és a vörös csillag eredetét és jelentését értelmezte, míg Bödők Gergely, a Clio Intézet történésze többek között a magyarországi vörösterrort vizsgálva a Szamuely Tibor, Korvin Ottó és Cserny József vezette terrorcsapatok tevékenységét mutatta be. Mint elmondta, a proletárdiktatúra 367 bizonyítottan a terroristák által kivégzett áldozata a polgárság, a közép- és kisbirtokosok, valamint a rekvirálások miatt elégedetlen kis- és szegényparasztság közül került ki.
A konferenciát záró előadásában Tóth Marcell, a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár levéltárosa Németi Lajos történetét vázolta fel. A most megjelent kötetének címében „vörös Forrest Gump”-ként emlegetett Németi egy szovjet katona kíséretében vitt üzenetet 1919-ben Kun Bélától Leninhez. Története azonban az évek, évtizedek folyamán oly mértékben gazdagodott, hogy a hetvenes években már mint „az örök megemlékező” mesélt fiataloknak, adott interjút a Pravda budapesti riporterének, kapott különféle juttatásokat és magas kitüntetéseket, sőt halála után szülővárosában, Egerben még utcát is elneveztek róla. Tóth Marcell az Emlékpont Könyvek sorozat tizenegyedik köteteként megjelent Németi Lajos, a „vörös Forrest Gump”. Képek, kérdések, kiegészítések, kritikák egy kommunista életútjához című könyve ingyenesen leölthető ITT!
