„Örökre szép, Mi szép volt egykoron!” - jut az ember eszébe Illyés Gyula örökbecsű sora, ahogy végignéz a sok fotón, azokon a képeken, amilyenek többet nem készülnek, ugyanis hamarosan csak emlék marad Hódmezővásárhelyen, a 123 éves Nádor utcai Óvoda régi épülete.
Ugyanott felépült és heteken belül használatba vehetik a megye legkorszerűbb óvodáját, és a régi épület helyén hamarosan gyerekzsivajtól hangos játszóudvar lesz.
Ezért aztán elhatározták, hogy június 19-től három napig meghívnak és jó szívvel látnak mindenkit, aki valamilyen formában kötődik az óvodához. Jöttek is szép számmal régi munkatársak, idősebb és fiatalabb egykori óvodások és szülők, nagyszülők. Voltak akik könnyes szemmel, vagy mosolyogva nézték végig Molnárné Dobsa Magdolna óvodavezető diaképeit az óvoda múltjából, régi óvodásokról.
Egykori óvodások, szülők mondták:
"Vendég a háznál" - volt egy ilyen műsor a Kossuth Rádióban, nagymamám régen méltatlankodott, mi az, hogy vendég a háznál, a gyerek nem vendég. De ma már azt mondja, hogy de igen. Jönnek és mennek a gyerekek, és ha az óvónők nem csináltak mást, mint hogy megadták a gyerekeknek azt, amire azoknak szükségük volt, hogy az óvodás évek alatt nevelték és útnak indították őket az iskolába, mindent megtettek, amit egy ember tehet a Földön.”
„Apum mondta mindig, hogy majd meglátom, ahogy oviba kerülnek a fiúk, csak úgy suhannak majd az évek! És tényleg! Csak pislogok időnként, hogy jesszus, mekkorák, pedig nemrég még apró embőckék voltak. Ma meg kész pasik. Meghatódtam és izgultam amikor ballagtak.”
„Nagyon furcsa érzés, bevallom. Szerettem oviba hordani a kislányaimat. Szerettem a kis padocskán üldögélni, amíg ők, a saját tempójukban, csivitelve, átöltöztek. Jó volt bekukucskálni a liliputiak számára méretezett fürdőszobába, miközben fogat mosott az egész csoport. Jó volt megcsodálni a napi szinten készített rajzos vagy egyéb csodákat. Jó volt számon tartani az olyan fontos eseményeket, mint az ovis anyák napja, vagy a szokásos ovis kirándulások. Váltócipőt átvenni, alvós állatot vagy babát bevinni, integetni az ajtóból, délután értük menni, együtt kézműveskedni a nyílt napon, hosszan búcsúzkodni, néhanapján nem elmenni, óvónénikkel beszélgetni. Óvodás életet élni.”
Az óvodásélet a Nádor utcában ugyanúgy megy tovább, most már nem a szűkös korszerűtlen kis épületben, hanem egy pompás emeletes kényelmes és jól felszerelt óvodában, hogy majd évek, évtizedek múlva, hasonló mondatokkal emlékezzenek vissza az óvodás évekre.
