Gundel János (Igen! A hazai gasztronómiát világhírűvé tevő Gundel dinasztia tagja) professor emeritus, az utóbbi öt évben tanszékvezető a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karán.

Tudós ember, aki legszívesebben sportoló lett volna, ám az ötvenes években agrármérnökként tudott legjobban elbújnia hatalom elől. A család története egész életében izgatta, mégis sertéstakarmányozási, táplálkozástudományi kísérletekkel foglalkozott. Gundel János tizenöt mezőgazdasági könyv társszerzője, számos írása jelent meg külföldi lapokban.

Így aztán azon sem kell csodálkozni, hogy november 21-én Az állattakarmányozásától a humán gasztronómiáig címmel tartott előadást a Szegedi Tudományegyetem hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Karán.

„A Gundel névhallatán annyi érzés kavarog az emberben, ez egy akkora család, sok szereplővel. Az tény, hogy én voltam a "trónörökös", akinek tovább kellett volna vinnie a nevet, de "fentről" úgy szólt az utasítás, kerüljek csak minél messzebb a fővárostól és a vendéglátástól. Úgyhogy mentem Mosonmagyaróvárra, és egész életemben sertéstakarmányozással foglalkoztam.”- hallottuk Gundel Jánostól, aki azért mégis csak vendéglátással foglalkozik, méghozzá a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipar és Idegenforgalmi Karán tanszékvezető.

Talán kevesen tudják, annak idején édesapja, Gundel Ferenc is egyik alapítója a főiskolának.

1939-ben a New York Times-ban megjelent egy cikk, amelyben azt írták "A Gundel-vendéglő nagyobb, jobb hírverést biztosított Budapest számára, mint egy hajórakomány turistaprospektus".

Sajnos ez is igaz, a legenda fénye már megkopott. Mint mondta, „Találkoztam egyszer vidéken egy pincérrel, aki azt hitte, hogy a Gundel egy palacsinta. (Mint az a mellékelt receptünk szerint félig-meddig igaz is.) A családról viszont nem is hallott.”

A leghíresebb Gundelek egyike Gundel Károly, akiről egyébként főiskolát is elneveztek Budapesten. Ő volt a magyaros vendéglátás, a magyaros konyha, a magyaros szakácsművészet első mestere.

„Jóságos, kicsit mély hangja volt, és amikor eléje járultunk mi, az unokák, mindnyájunknak végigsimított az arcán, és kedves szavakkal érdeklődött az életünkről” - mondta Gundel János.

„Ha volt a vendégnél fontosabb dolog a nagyapám életében, az imádott családja volt. Tizenhárom gyermeke és huszonhat unokája volt. Az életreceptje így hangzott: "Főzd meg jó puhára a kiválasztott médiumot (embert), s szeresd oly forrón, ahogyan csak szeretni tudsz. Hámozd le és dobd el magadtól az önzésnek még a csíráját is. Fordítsd minden erődet és figyelmedet családod javára. Ne keresd az életnek más fűszerét, mint amit munkád és családod nyújt, és ne kívánd, hogy mindig neked legyen igazad. Mint kötőanyag, legalkalmasabb a gyerek. Minél több, annál jobb. Az élet ízét, zamatát ők javítják."

November 21-én Hódmezővásárhelyen a Mezőgazdasági Karon tartott előadásán a hallgatósággal megosztott két receptet, két valódi hamisítatlan Gundel receptet. Ezek egyike természetesen a Gundel- palacsinta.

A Vásárhelyi Hírek is kapott egy példányt, amit megosztunk olvasóinkkal, tehát ha valaki a recept által készített édességet feltálalja, valóban kijelentheti, most egy igazi Gundel-palacsinta került az asztalra.