A Kossuth Rádiónak nyilatkozott a tizenhét évvel ezelőtt sziámi ikernek született Szabó Melinda emlékeiről, családjáról, testvérével való kapcsolatáról.

Az ikrek nővére, Brigitta felidézte, hogy édesapjával épp a dinnyeföldön dolgoztak, amikor jött a hír, hogy megszülettek a testvérei, de akkor még nem tudták, hogy össze vannak nőve. Ez csak estére derült ki számukra, miután egyik unokatestvérük elmondta. Először megijedtek, bár pontosan nem tudták, mit jelent az, hogy sziámi iker. Később azonban, mint mondta, nagyon örült, hogy két lánytestvére született.

Az édesanya, Zsuzsanna szerint kezdetben mindenki rémült volt, mert előtte ilyesmit nem láttak, az Arad megyei falu összes lakója kíváncsi volt az ikrekre. A család mindenkinek megmutatta a lányokat, kivitték őket az utcára, sétáltak velük. Nem volt mit eltitkolni, így születtek – fogalmazott. Szabóék azon voltak, hogy minél előbb megtalálják azt az orvoscsoportot, amely szét tudja választani a mellkasuknál és hasuknál  összenőtt testvéreket. Három hónapon át szinte folyamatosan úton voltak Izabellával és Melindával, Romániában és Magyarországon is keresték a megoldást.

A lányokat szétválasztó Füzesi Kristóf, gyermeksebész szerint a lányok azért kerültek Szegedre, mert a romániai gyermeksebészet akkoriban valamivel alacsonyabb színvonalú volt, mint a magyarországi. Emiatt nem csak a kisperegi ikerpárt, hanem korában több más erdélyi pácienst is elláttak.

Az orvos, mint mondta, amikor meglátta a lányokat, egyből úgy érezte, a szétválasztás megoldható. Jó jel volt, hogy az altatás során nem egyszerre bódultak el. Ez azt mutatta, hogy a keringésük nem olyan fokon közös, ami az élettel összeegyeztethetetlen.  A szívburok közös volt, amit szét kellett választani. Ezen kívül kettejüknek csak egy mája volt, de külön epeútrendszerrel, így sikerült a szervet úgy megosztani, hogy mindkettőjükben megfelelően működjön a nekik jutott rész.

Az édesapa, Imre emlékei szerint a szegedi orvos már a műtét előtt azt mondta neki, hogy a sikeres szétválasztás esélye 99 százalék. Izabella ugyan fogyatékkal éli tovább életét, nem tud járni és nehézkes a beszéde, Melinda azonban teljesen egészséges, jelenleg az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban tanul vendéglátás, turizmus szakon.

A testvérek nagyon ragaszkodnak egymáshoz, napközben telefonon is rendszeresen beszélnek. Melinda azt mondta, lelkileg nagyon összenőttek, mindent megéreznek, ami a másikkal kapcsolatos, hogy mit szeretne, mi a jó neki. „Nagyon érezzük egymást” – fogalmazott Melinda.

Mint ismeretes a kisperegi ikrek sok szálon kötődnek Hódmezővásárhelyhez, amelyet második otthonának tekinti a Szabó család. Berényi Károly hódmezővásárhelyi gyermekorvos a nagy múltú magyarországi protestáns karitatív szervezet, a Johannita Segítő Szolgálat tagjaként került kapcsolatba a romániai Kisperegen élő magyar családdal. 

„Először az ikrek hazaszállításában és a rendszeres szegedi kontroll vizsgálatokra való eljuttatásukban vállaltunk kollégáimmal szerepet. Később, amikor már nem volt tovább szükség a klinikai ellenőrzésekre a gyermekek egészséges fejlődésének követésében, annak elősegítésében kaptunk megtisztelő szakmai feladatokat – gyermekorvosokként” összegezte az elmúlt éveket Berényi Károly..

Hódmezővásárhely önkormányzata évek óta segíti őket, vendégül látják az egész családot és a halmozottan sérült gyerekek nappali foglalkoztató intézményében, a hódmezővásárhelyi Csodaházban van ilyenkor lehetőség a beteg kislány rehabilitációs kezelésére.

Berényi Károly azt is elmondta, a kisperegi család minden tagja kettős, magyar-román állampolgár, ünnepélyes eskütételükre Hódmezővásárhelyen került sor 2011-ben. „A Hódmezővásárhelyi Gyermekegészségügyért Alapítvány segíti utaztatásukat és egészségügyi ellátásukat. Szeretnénk ezt a jószolgálati tevékenységünket folytatni az ikerlányok nagykorúságáig”, mondta az alapítvány alapítója.