A „fordulat éve", avagy kommunista hatalomátvétel Magyarországon, 1948 címmel rendezett konferenciát kedden a hódmezővásárhelyi Emlékpont.
Hetven éve ezekben a napokban érkezett fontos állomásához a kommunista diktatúra kiépítése – mondta el megnyitójában Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője, a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ igazgatója.
Ezekben a napokban államosították az egyházi iskolákat, s számolták fel a politikai pluralizmust, hiszen a polgári ellenzéki pártoknak ekkorra már jórészt be kellett fejezniük a működést, míg a baloldali alternatívát nyújtó Szociáldemokrata Pártot egyesülésre kényszerítették a Magyar Kommunista Párttal – idézte fel Miklós Péter. A történész hozzátette: a konferencia címében olvasható „a fordulat éve" kifejezés Rákositól származik, aki nem a diktatúra kiépítését, hanem az úgynevezett „népi demokratikus forradalom" győzelmét értette alatta, azonban ez szovjet típusú – és a szovjet megszállók támogatásával kiépített – kommunista diktatúra volt.
Tóth Eszter Zsófia, a VERITAS Történetkutató Intézet főmunkatársa a Kossuth-díjjal kitüntetett munkásnő, Ambrus Teréz történetét mutatta be. A Csepeli Vas- és Fémművek dolgozója százhetven százalékos teljesítményéért kapta 1948-ban a magas kitüntetést, amellyel akkor igen magas, húszezer forintos pénzjutalom is járt. Az elismerést az Országházban vette át a három műszakban dolgozó Ambrus Teréz, akit ott olyan déligyümölcsökkel kínáltak, amelyet még életében nem is látott, ráadásul még Rákosival is beszélgethetett. A rivaldafénybe került munkásnőről a sajtó is megemlékezett, még a Magyar Rendőr hasábjain is megírták, hogy a rendőr egyesület dísztagjává választotta az asszonyt. Az elismerésért cserében az állam lojalitást várt el, elsősorban nyilatkozatok formájában, amelyek során Ambrus Teréz megerősítette: itt egy lehetőségekkel teli, új világ bontogatja szárnyait. A munkásnő végül nem „csinált karriert", s bár a jutalomból szőrmebundát is vásárolt, élte tovább a munkások életét.
Palasik Mária, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának osztályvezetője Tildy Zoltán köztársasági elnök tragédiájáról tartott előadásában felidézte: a kisgazda politikus példaképe, Bethlen Gábor nyomdokain akart haladni és a „két pogány közt egy hazáért" útját járva menten a magyar demokráciát. Rákosiék szalámitaktikájának kisgazda politikustársaival együtt Tildy is áldozatául esett. A politikus vejét, Csornoky Viktort államellenes összeesküvéssel vádolták meg, majd egy koncepciós pert követően kivégezték, így Tildy Zoltán lemondásra kényszerült, házi őrizetbe került, ahonnan csak 1956 májusában szabadult.
Balogh Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa az egyházpolitika terén bekövetkezett változásokat összegezve elmondta: a szovjet rendszer kiépítése során az egyházakat földterületeiktől megfosztva igyekeztek gazdaságilag ellehetetleníteni, míg közéleti aktivitásukat, a könyvkiadás lehetőségeiket és egyesületeik munkáját korlátozták, s ebben az évben következett be a felekezetek által fenntartott iskolák, kórházak és árvaházak államosítása is.
Képiró Ágnes, az Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorandusza előadásában a Galyasi Miklós alapította Tornyai Társaság tevékenységére fókuszált. A hódmezővásárhelyi civil szervezet folyóiratot adott ki, kiállításokat és ismeretterjesztő rendezvényeket szervezett nemcsak a városban, hanem a környező tanyavilágban is, azonban 1948-ban a civil szervezeteket korlátozó intézkedések miatt be kellett szüntetnie működését.
