Közel hatvan magyar és amerikai katona indul útnak holnap este Afganisztánba, hogy Baglan tartományban segítse az Afgán Nemzeti Hadsereg munkáját. A búcsúztató ünnepségen magyar és amerikai vezetők és természetesen családtagok is részt vettek.
Az MH OMLT I/7 kontingens közel hatvan tagja a hódmezővásárhelyi Zrínyi Miklós Laktanyában november 15-én délelőtt ünnepélyes keretek között kapta meg parancsát. Itt búcsúztatták el őket családtagjaik.
A jókívánságok mellett Benkő Tibor, vezérezredes, egy jó tanáccsal is ellátta a csapatot: „ … annak ellenére, hogy többen már nem először vesznek részt hasonló küldetésben, soha ne felejtsék el, egy új 
feladat, egy új kihívás mindig magában rejthet olyan helyzeteket, amivel még sohasem találkoztak, és ezeket legjobb tudásuk szerint kell kezelniük.”
George D. Henderson alezredes beszédében méltatta a kontingenst: véleménye szerint több a közös vonás mint a különbség a magyar és amerikai katonák között, ezért a két nemzet testvérként tud harcolni, közös erővel.
Az ünnepségen a katonák családtagjai is részt vettek, és bizony a büszkeség érzése mellett szinte mindenki arcán észrevehetőek voltak az aggódás jelei. Volt aki fiától, férjétől, sok gyerek édesapjától búcsúzott, bízva abban, hogy hét hónap után újra egészségesen és sértetlenül viszontláthatják egymást.
Tóth Zoltánt édesanyja és kisfia, a hatéves Albert búcsúztatta. Arra kérdésre, hogy mennyire féltik őt, Tóthné Molnár Katalin csupán annyit mondott: „Mikor felmerült, hogy újabb küldetésre indul a fiam, halogatni próbáltam. Rá akartam beszélni, hogy még ne menjen, inkább egy következő alkalommal. Később viszont rájöttem, hogy teljesen hiába való bennem ez tagadás.”
Zoltán fia, Albert már hazavárja apát, pedig még el sem indult. „Várom már nagyon vissza, mindig sokat számítógépezünk, vagy legoból várat építünk, mikor apa otthon van. Nagyon sokára lesz megint nagy váram, amit apu épít nekem.”- mondta a hatéves kisfiú.
Több katona nem először járt külföldi misszióban. Szerencsiné Kécza Veronika, már harmadszor engedi útnak indulni kedvesét. A 28 éves feleség aggódva köszönt el párjától. „Nagyon hosszú hét hónap vár rám itthon. Gyerekünk még nincs, talán így könnyebb lesz, vagy éppen nehezebb, nem tudom. Az előző misszió fél év volt csak, az az idő is lassan telt, akkor ez, hogy fog? Ez a harmadik küldetése, ezelőtt kétszer járt Koszovóban, akkor nem féltettem ennyire, azok talán nem voltak olyan veszélyesek, mint a mostani. Bár, én azt mondom, hogy inkább nem szeretném tudni a részleteket a kinti életről, nekem elég annyi hír, hogy jól van. Az ember csak aggodalmaskodik, ha túl sokat megtud a veszélyekről, körülményekről. A mi búcsúnk is különleges volt, a kedvenc ételét főztem vacsorára, olaszos göngyölt húst.
Fábián László alezredest, a kontingens parancsnokát is családja búcsúztatta el. A katonára, az elválás mellett, még nehezebb feladat vár, hiszen nem csak a honvágy, hanem a felelősség érzése is nyomja majd a vállát.
„Amikor megkaptuk a feladatot, tele voltam kérdésekkel, de ahogy haladtunk előre a kiképzésben és 
alakítottuk a kapcsolatot az amerikai kollégáinkkal, egyre magabiztosabbak és nyugodtabbak lettünk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy elbíztuk magunkat, hanem azt, hogy amit kitűztünk célt, azt sikerült teljesíteni. A misszióra az állományt teljesen önkéntes alapon kértem, és szerencsére még túljelentkezésünk is volt. Amikor a küldetés szóba került a családom csak annyit kérdezett: már megint? Vegyes volt a reakció, mert örülni nem örültek, de megértik. Szerencsés vagyok, hogy ilyen családom lehet.”
Nem csak a rájuk váró feladat nehéz, hanem a búcsúzkodás is.
A Magyar Honvédség Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport (MH OMLT) 2009-ben alakult, azzal a céllal, hogy segítse az afgán katonák műveleti felkészülését. A most kiutazó magyar és 12 amerikai katona feladata, hogy a kiképzéseken szerzett tudást átadják az ANA 209. hadtest 2. dandár 3. zászlóaljának, valamint szükség esetén támadó hadműveletekben is részt vegyenek az általuk kiképzett afgán haderővel karöltve. A misszió hét hónapig tart és az utóbbi idők helyi viszonyait ismerve nem veszélytelen.
