November 30-án örök nyugalomba helyezték Gombos Katalink színművészt, Hódmezővásárhely szülöttét. Sinkovits Imre özvegye életének nyolcvannegyedik évében, hosszú betegség után hunyt el.
Gombos Katalin életútja a Népkerti Faszínháztól a Madách Színházig, a benne rejlő ösztönös tehetség megtalálásától és kibontakoztatásától az igaz emberi értékek képviseletéig vezetett.
Ha 1945-ben Somlay Artúr nem látja meg a hódmezővásárhelyi nyári színház deszkáin Gombos Katalinban egy csodás életút lehetőségét, a honi színházi élet, csakúgy, mint a magyar kultúrtörténet, egy páratlan egyéniséggel lenne kevesebb.
Színészi pályafutása mellett valódi erényeket közvetítő személyisége is példaértékű. Örök emberi nagyságának megrendítő megnyilvánulása volt 1957. október 23-a, amikor pályafutását kockáztatva, a karhatalommal dacolva a forradalom emlékére gyertyát gyújtott a Blaha Lujza Kamaraszínház öltözőjében. Szakmai megkérdőjelezhetetlenségét jelzi, hogy az eset nem törhette ketté karrierjét: Ladányi Ferenc, a Madách Színház igazgatója közbenjárására került ahhoz a társulathoz, amelynek pályafutása végéig hű tagja is maradt.
A páratlan szorgalom és empátia, a hihetetlen alkotószellem és a hűség, az általános jólelkűség azok a tulajdonságok, amelyek Gombos Katalintól elválaszthatatlanok maradnak. Hűséges feleség és jó anya, kivételes tehetség és egy csodálatos ember adta vissza lelkét az Úrnak. Nemcsak a színpadon, hanem a hétköznapi élet perceiben is csodálatra méltó volt.
Egy színészt az tesz naggyá, ha az általa eljátszott szerepből a karakter mögül felsejlik, kiérezhető az egyedi hangvétel, az egyéni megszólalásmód, egy-egy szemvillanás, egy-egy félmosoly, ami páratlan élménnyel tölti el a nézőt, amely megragadja és nem ereszti a közönség figyelmét vagy rokonszenvét. Gombos Katalin is ilyen színész volt, és ezért válhatott fogalommá a színháztörténelemben. Egy legendás színészgeneráció tagjaként több jutott neki a futó hírnévnél, alakításait legendák övezik, a színházba járó rajongók sosem felejtik.
Köszönettel és csodálattal adózunk Gombos Katalin nagysága előtt, sosem feledjük alakját, örökre szívünkbe zártuk.
„Gyermekkoromban azt tanultam áldott emlékű szüleimtől, hogy mindenki addig él, amíg emlékeznek rá!" – írja Gombos Katalin Gyertyagyújtás című visszaemlékezésének végén. Biztosak lehetünk benne, hogy számunkra, azok számára, akik becsülték és tisztelték, még nagyon sokáig élni fog.
Dr. Kószó Péter, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város alpolgármestere
Kapcsolódó cikkünk:
November 30-án temetik Gombos Katalint
