
278 millió forintos teljes bekerülési költséggel, ebből 40 millió forint önrésszel és az Európai Unió támogatásával, a Európai Regionális Fejlesztési Alap 238 milliós társfinanszírozásával januárra készen lehet az Erzsébet Kórház és Rendelőintézet Sürgősségi Osztálya.
Mint arról Dr. Kallai Árpád főigazgató ma délelőtti sajtótájékoztatóján beszámolt, Hódmezővásárhely és vonzáskörzetében a sürgősségi betegellátást biztosító részleg megvalósításával az elmúlt évek egyik legjelentősebb egészségüggyel kapcsolatos helyi problémája szűnik meg.
Mint mondta, a 6 ágyas részleg, 1500 fekvő-, és közel 10.000 járóbeteg éves ellátását biztosítja. A zökkenőmentes betegellátás érdekében 37 új egészségügyi státusz is szükséges. Beszélt arról is, hogy a Dr. Imre József utca felöl egy teljesen független bejáratot kap az osztály. A volt mosoda épületét alakítják át, s kötik össze a jelenlegi főépülettel, erre az építőknek 100 napos határidő áll rendelkezésre. A téli hónapokra megkezdik az orvosi felszerelések kialakítását, beépítését. A főigazgató reményét fejezte ki, hogy már akár valamivel január előtt megkezdhetik a betegek fogadását.
A Vásárhelyi Hírek felvetette, a Semmelweis-tervben csupán városi státuszt kapott a vásárhelyi kórház, épp úgy, mint a szentesi és a makói, viszont a sajtóban több helyen is megjelent, hogy Szentes továbbra sem adja fel a megyei kórházi státuszért folytatott versenyt. A főigazgatótól megkérdeztük, a vásárhelyi kórháznak vannak-e hasonló elképzelései? Dr. Kallai Árpád kategorikusan kijelentette, ők nem ezt az irányt választották. Számukra, illetve a város vezetése számára a lakosság ellátása a legfontosabb. Nincsenek más ambícióik, mint a szakmailag egyre magasabb színvonalú ellátás. Már évek óta a rivalizálás helyett a környező települések kórházaival történő szakmai együttműködést szorgalmazzák. A főigazgató példaként éppen a szentesi kórházzal történő együttműködést említette, melynek már évek óta végeznek patológiai vizsgálatokat. Hozzátette, a Semmelweis-tervben egyébként az fogalmazódott meg, hogy az erőforrásokat a közös célok érdekében érdemes csoportosítani. Egyszerűen fogalmazva, a kórházak erősségeinek, vagy kapacitásának megfelelően egymást segítve kell működniük, szakmai, vagy akár költséghatékonysági szempontok figyelembe vételével.