








Január 18-án az Emlékpontban, Bálint Vilmos nyugalmazott lelkész volt az idei első Közéleti Pont elnevezésű est vendége. Az atya nem csak életéről mesélt az érdeklődőknek, felvázolta nézeteit a mai oktatási rendszerről, sőt Isten nevének eredetével kapcsolatos kutatásiról, gondolatairól is beszámolt.
A hódmezővásárhelyi születésű Bálint Vilmos, a Szent István Király Plébánia nyugalmazott papja osztotta meg élettörténetét, világnézetét a hallgatósággal a 2012-es év első Közéleti Pontjában az Emlékpontban. Vilmos atya teológiai tanulmányait a vallásüldözés legsötétebb időszakában, az ötvenes években végezte és saját bevallása szerint pont ez ösztönözte a leginkább és ezért mélyült el a hittudományban. „Ha újrakezdhetném az életemet, mindent hasonlóképp csinálnék, mint amit megéltem. Talán egyetlen dologban lenne változás. A vallás hatalmas mélységeket rejt magában, talán nekem is még mélyebbre kellett volna jutnom már fiatalabb koromban.”- összegezte életét Vilmos atya.
A közönség a hittanulmányok mellett, az egyház iránt elkötelezett atya munkásságába is bepillantást nyert. Több ezer gyermeket oktatott hittanra az egyház szolgálatában töltött fél évszázad alatt. Legelső alkalommal Mezőkovácsházán 240 tanítványa volt, Földeákon 220 diákkal kezdett, ebből a létszámból évente lefaragtak 20 gyereket. „Nagyon sok helyen tanítottam hittant, mind Magyarországon mind pedig külföldön. Az ukrajnai misszióm során emlékszem, hogy egyetlen szavamba került és bevezették a hittanórákat egy cigányiskolában ahová háromszáz diák járt.”
Vilmos atya szerint a mai iskolarendszer nem tökéletes. „Nagyon sok fals dolog van a mai világban. Valakinek támad egy ötlete és azt sokszor átgondolás nélkül vetik be a gyakorlatba. Például a régi írástudást és tanítást is már elfelejtették. A mai fiatalok írása sokszor macskakaparásra hasonlít. Véleményem szerint az iskolában először olvasni kellene megtanulni és ha az már megy, azután következzen az írás. Hiszen napjainkban mi zajlik a tanórán? Írott kisbetű, nagybetű, nyomtatott betűk és a diákok teljesen összezavarodnak. De ugyanez a helyzet a nyelvtanulással is”- fejtette ki a most 81 éves Bálint Vilmos
Papi tevékenységei mellett aktív alkotói munkát is folytatott és folytat a mai napig is. Az Emlékpont konferenciatermében néhány képét is megtekinthette a közönség. Tájképek, utcarészletek és portrék is sorakoztak a falon. „Sosincs konkrét elképzelésem, hogy mint akarok a papírra vetni. Szinte minden képem úgy született meg, hogy megláttam valami szépet és szerettem volna megörökíteni. A most látható portrék is úgy készültek, hogy külföldön sétáltam az utcán megláttam egy szép hölgyet, odaléptem hozzá és megkérdeztem: Kegyed olyan szép, lefesthetem?”- emlékezett vissza az atya. A festmények mellett versek, zeneművek, sőt még opera librettók készültek.
A hallgatóság Bálint Vilmos kutatómunkáját is megismerhette, hiszen régóta foglalkozik Isten nevének pontos jelentésével. Az atya szerint - több nyelvjárást és tájszólást is elemezve - Isten magyar neve, az örökké való lény megnevezésére kitalált Üsten szóból ered, ami „ős-valakit” jelentett.
Mario Alinei olasz etruszkológus, az Utrechi Egyetem professzor emeritusa, 2003-ben megjelent könyvében ("Etrusco, una forma arcaica di Ungherese" /Az etruszk, mint a magyar egy archaikus formája) lingvisztikai, szemantikai magyarázatokkal többek között arról értekezik, hogy az AIS, EIS és továbbképzett változatai: isten, istenek. Könyvében bizonyítékokat sorakoztat fel a szemantikai fejlődésről. Vagyis a magyar "is", az "ős" antik variációja majd innen tovább formálódik a ... t-vel és az n-nel istenné, istenekké . Az "ős" legrégibb elődei: "ese, euse, isedi, vsu, isemucut,, uus, ez", az "isten" legősibb formái: "isten, üsten, esten, ësten, steen.
(a Szerk.)