Hajduk Márta rendező Kárpátaljai tragédia című dokumentumfilmjét vetítette a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából február 25-én este a hódmezővásárhelyi Emlékpont.

A második világháborút követően több tízezer magyar és német nemzetiségű férfit hurcolt el a szovjethatalom az ország munkatáboraiba, ahol a fogvatartottak harmada életét vesztette, s a hazatérteknek megtiltották, hogy élményeiket megosszák az otthoniakkal.

– Az Erdélyben, a Felvidéken, vagy a Vajdaság történtek nagyobb nyilvánosságot kaptak a korábbi időszakokban – fogalmazta meg köszöntőjében Marosvár Attila, az Emlékpont történésze, rámutatva, hogy a kutatók új generációja célul tűzte ki a Kárpátalján történtek feldolgozását, megszólaltatva azokat, akik át- és szerencsés módot túlélték a málenkij robotot és a népirtást.

Félelemmel teli történeteket rögzítettek a film forgatása során, azonban – mint a rendező elmondta – sok esetben ma sem vállalják a nyilvánosságot a túlélők, vagy leszármazottaik. Ukrajnában érthetetlen módon ma is érvényben van az a jogszabály, amely a magyarokat és németeket az ukránok ellenségeinek nevezi.

Az elhurcoltak jogaival, a nemzetközi joggal és a genfi konvencióval nem sokat törődött a Szovjetunió, amely sajátjai állampolgáraival sem bánt jobban, mint a megszállt területek lakóival. Voltak, akiket a háborús jóvátétel kapcsán vittek el, míg közhivatalnokok ezreit különleges bíróságok ítéltek szovjetellenes tevékenység miatt öt, vagy tízévnyi kényszermunkára, míg félezer közszolgát életétől fosztott meg a rezsim, amely nem kímélte az egyházak vezetőit és a papságot sem. A film két református pap történetét is bemutatja. Zimányi József és Horkay Barna Sztálinnak írt levelében kíméletlenül sorolta fel a „generalisszimusz” által elkövetett bűnöket, figyelmeztetve, hogy saját fiai okozzák majd halálát. A két egyházfit a bátor levél miatt negyedszázados börtönbüntetésre ítélték.

A Kárpátaljai tragédia című dokumentumfilm a Youtube-on megtekinthető.