Szomorú hír rázta meg a napokban a hódmezővásárhelyi művészközösséget, és a kortárs művészet ügyét szívén viselőket: augusztus 18-án súlyos betegséget követően, életének 73. évében elhunyt Blaski Márta Príma-díjas restaurátor, festőművész, a Vásárhelyi Őszi Tárlatok rendszeres kiállítója.
Blaski Márta 1946-ban született Veszprémben, és ahogy egy róla készült riportban is felidézte, már kisgyermek korában ösztönös késztetést érzett arra, hogy összeillessze az apróbb talált, törött tárgyakat. A Képzőművészeti Főiskola restaurátor szakára színházi díszletfestői és televíziós báb- és makettkészítői kitérővel került. Büszkeséggel töltötte el, hogy Barcsay Jenő utolsó osztályában tanulhatott, akinek műveivel később szoros munkakapcsolatba is került. A főiskola elvégzését követően 1976-ban férjével, Kéri László Munkácsy-díjas festőművésszel Szentesre költöztek. 1984-ben telepedtek le Hódmezővásárhelyen, ahol 35 éve a Kohán György utcai művészkolónia oszlopos tagjai voltak. Jelen emlékgondolatok írója ugyanebben az évben kezdte muzeológusi pályáját a Tornyai János Múzeumban és baráti viszonya a Blaski-Kéri művészházaspárral is ekkor kezdődött.
Blaski Márta restaurátorként részt vett a Feszty-körkép megújításában, hiszen szakterülete a falfestmény, a vászon- és a fatáblafestmény restaurálás volt. Keze nyomát számos hódmezővásárhelyi gyűjteményben található alkotás is dicséri: többek között a városháza dísztermének festményei, de a múzeum műtárgyai közül is jó néhány restaurálását ő végezte. Az egyik legizgalmasabb feladata és kimagasló szakmai munkája Tornyai János és Barcsay Jenő közös vászonra készített kétoldalas, de mindkét oldalán 2-2 művet tartalmazó festménye volt. Az alkotás a 2015. évi Barcsay, a festő, a tanár című kiállításon mutatkozott be a nagyközönségnek, majd a fővárosban is prezentálta Vásárhely városának rendkívüli művészeti örökségét, melynek Blaski Márta is letéteményese, folytatója volt. Bár Márta önmagát rendkívül expresszív személyiségként jellemezte, a műtárgyak felé mégis mérhetetlen türelemmel és alázattal fordult. Azt vallotta, hogy őt a restaurálandó művekben az az alkotói folyamat érdekli, amelyet a múltbeli mester akart megjeleníteni. Munkásságát 2016-ban Csongrád megyei Príma-díjjal ismerték el.
Bár főiskolai éveitől kezdve alkotott és kiállított, férjét csak az ezredfordulótól követte a Vásárhelyi Őszi Tárlatok világába, amelynek az elmúlt szűk két évtizedben szinte állandó kiállítója volt. Ugyanígy rendszeres résztvevője lett a festő- és képzőművészeti szimpóziumoknak és azok beszámoló kiállításainak Hódmezővásárhelyen, Budapesten és Szentendrén. Az alkotótáborokban a Blaski-Kéri művészházaspár mindig anyai-atyai, házigazdai gondoskodással fordult a vidéki, főként fiatal alkotók felé, megismertetve velük a vásárhelyi festői hagyományokat és az attól jelentősen eltérő saját művészetfilozófiájukat. Közös műteremben alkotva férjével félszavakból, ki nem mondott gondolatokból is megértették egymást, kapcsolatuk mérhetetlen harmóniát sugárzott. A művésztalálkozókon szerénységük ellenére aktív társassági életet éltek, szívélyes és tartalmas beszélgetéseket folytattak mindenkivel.
Blaski Márta művészetére markáns, mégis finoman érzékeny világ volt jellemző, melyben a portrék végigkísérték pályafutását a főiskolai évektől kezdődően egészen utolsó munkáiig. Az elmúlt évek őszi tárlatain férjét „végtelenül szeretve”, nyolcas alakban ábrázolt kompozíciókban pasztellkrétával ábrázolta.
Jelen sorok írója, a Tornyai János Múzeum egykori igazgatója, a Vásárhelyi Őszi Tárlatok közössége nevében is fájó szívvel búcsúzik Blaski Márta festő- és restaurátorművésztől, akire a 2019. szeptember 7-én, szombaton 17 órai kezdettel nyíló kiállítás keretében emlékezünk a Hódmezővásárhelyi Művésztelepen (Kohán György utca 2.).
Dr. Nagy Imre művészettörténész, ny. múzeumigazgató
