Túrós, szilvás, mákos, sőt még kelkáposztás dörölyéről is hallottak már a II. Dörölye Fesztivál vendégei. Az Árpád utcai Tájházban főtt a tejfölös és sült a prézlis finomság is. A rendezvényen nem csak az éhes gyomor lakott jól, hanem a szakavatott zsűri kiválasztotta, a legfinomabb derelyét is.
Nézze meg videó beszámolónkat ITT!
A vásárhelyi olvasókörök alkották a versenyzők zömét a 2. Dörölye Fesztivál, derelyekészítő versenyén. Természetesen a környező településekről is érkeztek csapatok, civil szervezetek, sőt bátor magánemberek is, hogy ki-ki elkészítse, a nagyanyáink korából ismert túrós, vagy épp szilvás dörölyét.
Csáki Zsolt, a Dél-Alföldi Hagyományőrző Kossuth Társaság elnöke, és egyben a dörölye verseny zsűrijének vezetője, már a résztvevő csapatok előkészületeit is árgus szemekkel figyelte, hiszen egy főzőversenyen, nem csak a készételt díjazzák, hanem az elkészítést is. „ Egyes csapatok külön bemutatót is tartanak a dörölye készítésről, míg mások a készételt hozták magukkal. Kíváncsi vagyok, milyen ételek készülnek el, hiszen a hagyományos vásárhelyi dörölye lehet szilva és túró töltelékes, ezen belül is édes vagy sós, sőt a tálaláskor tejföllel vagy pirított zsemlemorzsával is kerülhet az asztalra. Egyébként az országban derelye néven ismerik ezt az ételt, és akár elég különleges elkészítési módokkal is találkozhatunk, például gomba, burgonya, káposzta vagy épp fűszeres darált hús is kerülhet a tésztába. Ezért is hirdettük meg a hagyományos és a különleges kategóriát is.”
Amíg a szorgos kezek az asztalokon nyújtották a tésztát, vagy épp már a szilvalekvárt kenték a tésztára, addig a hallgatóság, a népzene és a táncosok műsora mellett, a dörölye múltját is megismerhette. Ebben Terendi Viktória, néprajzkutató nyújtott segítséget, ő mesélte el, hogy a derelye tulajdonképpen a 17. században még úri éteknek számított. „A régi feljegyzések alapján, a 17.-18. századra tehető a dörölye megjelenése, és sokan azt hiszik, hogy ez a parasztság körében terjedt el, pedig a kezdetekben az urak asztalára került. A 19. században terjedt el az alsóbb réteg körében is, de napjainkra „kihalófélben” van, hiszen egyre kevesebb háztartásban ismerik.”- foglalta össze a néprajzkutató. Viktória, saját bevallása szerint a sós túrós dörölyét kedveli a legjobban, amit már saját kezűleg is megpróbált elkészíteni, a nagyi receptje alapján.
Az ínycsiklandozó illatok és látvány után délre már mindenki egy-egy tányér derelyét tudhatott magáénak, a kóstolással egybekötött zsűrizésen. A hangulatos népzenei műsor alatt jól is laktak a vendégek.
A zsűri is meghozta a döntését, hagyományos dörölye kategóriában az első helyen állhatott a képzeletbeli dobogóra a Hódtói Olvasókör csapata, akiket az Erzsébeti és a Szabadság Olvasókör követett, míg a különlegességek között is a legkülönlegesebbet, a Dörölye- és Irodalombarátok Csapata készítette. Itt második lett Oszlánczi Katalin és édesanyja és a harmadik helyet a Hódtói Olvasókör szerezte meg.
