Rendhagyó történelemórán vehettek részt több vásárhelyi középiskola diákjai, a Nemzeti Emlékezet Hete programsorozat keretében. Az évszámokkal teli tömör tananyag helyett, most a tapasztalat lépett az előtérbe, hiszen „történelmi fegyverismereti” órát tartottak.
A II. világháborúban és az ’56-os események során is igen ismert volt és sok katona kezében megfordult. Megtöltve több mint öt kiló, percenként 700 lőszert is kilő. Ez a PPS dobtáras gépkarabély, ismertebb nevén a „davajgitár”. A történelem során nagy nevet és „funkciót” kapott ez a fegyver. Ugyanis a kézben lévő, nyakban lógó fegyver hatásos kísérője volt sok cselekedetüknek, amelyeket a „davaj!” „add ide” szóval kísértek.
A Bethlen Gábor Református Gimnázium, a HISZK Eötvös József Székhelyintézmény és a Németh László Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda középiskolásai, most ezzel a fegyverrel és történetével ismerkedhettek meg testközelből.
A rendhagyó tanórán megtelt az Emlékpont Múzeum előadóterme, olyannyira, hogy még a lépcsőn is kíváncsi nebulók csücsültek. A történelem során hírnevet kapott fegyverek titkaiba pedig Sass Tamás, nyugalmazott százados avatta be a hallgatóságot. A projektoron futó prezentáció mellett, egy korabeli, valódi fegyvert is bemutatott, amit első ízben apró darabokra szedett, majd újra összerakott.
A gépkarabélyra jellemző, hogy a háború elején csupán 90 ezer darabot, míg 1942-ben már másfél milliót gyártottak belőle. A durva megmunkálás és egyszerű formatervezés miatt, nem igényelt nagy szaktudást egy-egy ilyen PPS elkészítése, így több százezer darab sokszor betanított női munkások kezéből került ki a harcmezőre. A tár egyébként 70 lőszer befogadására alkalmas, csigaszerűen feltekerve, percenkénti 700 lövés leadását biztosította. Sass Tamás, előadó szerint a fiataloknak könnyebb megérteniük így a történelem fordulópontjait, mint a tankönyvi anyagból. „Testközeli az élmény. Láthatják mekkora a fegyver, érezhetik a súlyát, de azt is, mit kellett teljesítenie egy katonának a harcmezőn, egy ilyen karabéllyal. Véleményem szerint, jobban megértik és jobban meg is jegyzik így az eseményeket.”
