A dél-alföldi iparművészet legkiválóbb mestertermékeiből készült kiállítást előbb láthatta a brüsszeli, mint a hazai közönség. Most idehaza is alkalom nyílik arra, hogy a Fekete Házban megcsodáljuk nyolc kézműves iparművész páratlan szépségű alkotásait.
A Brüsszelben kiállított népművészeti remekek alkotói közül négyen hódmezővásárhelyiek. Egyikük Ambrus Sándor, Magyarország „fazekasfővárosában” 47 éve foglalkozik a mesterséggel. A tárlaton szintén láthatók Szakál László citerái. Juhász Istvánné a jellegzetes vásárhelyi hímzés míves képviselője. Szintén hímzésmunkákat láthatunk a Chapponn Adrien irányításával működő vásárhelyi Hódfó Hímző Műhely munkáiból.
Tóth István, a múzeum történeti osztályának vezetője elmondta, azt szeretnék, ha a fiatalok e szépséges iparművészeti tárgyak láttán maguk is kedvet kapnánk arra, hogy elsajátítsák az adott mesterség fortélyait, és maguk is hasonlót alkotnának. E szemet gyönyörködtető művészeti remekek nemcsak idehaza, de már Brüsszelbe is eljuttatták hírünket, így is öregbítve hazánk jó hírnevét – hangsúlyozta Magyar Anna országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés elnöke.
„A boldog élet egyik legfőbb kelléke, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni arra, ami a miénk” – kezdte kiállításmegnyitó beszédét Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő. Ami a miénk, ami a sajátunk, a mindennapi életünk része, a levegővétel természetességével van jelen a hétköznapjainkban, az valahogy igaztalan módon ritkán vágyaink tárgya. Pedig van okunk vágyakozni, mert e tárgyakból rendezett kiállítás tavaly októberben fantasztikus sikert aratott Brüsszelben, ahol két helyszínen is bemutatták. Ezek a tárgyak nagyszerű művészek alkotásai, élő dolgok, mert szembe úsznak az árral, hangsúlyozta a szónok, szembe úsznak a mai világunk konzumkultúrájának árjával. A mai tömeggyártás arról szól, hogy minél rövidebb használat után dobjuk el a tárgyakat, és vásároljunk újakat. Az itt látott műalkotások nem ilyenek. Többszáz éves hagyományt testesítenek meg, szüleink, nagyszüleink használták ezeket a formákat, mintákat, anyagokat, ezt a kulturális örökséget, amely itt él velünk. Ezekből a tárgyakból nemcsak az anyagot és a munkát, de a szívet és a lelket sem spórolták ki – hangsúlyozta Deutsch. Ezért volt sikere a kiállításnak Brüsszelben is, mert a szív és a lélek kiállítása volt.
