Mivel az egerészölyvet választotta a lakosság a 2012-es év madarának, ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) idén e ragadozómadár védelmével foglalkozik kiemelten.
Az egerészölyv tavaly óta erre különösen rászorul, hiszen "túlszaporodására" és vadgazdálkodási "károkozásra" hivatkozva vadászhatóvá kívánják tenni más védett fajokkal együtt. Bár számos tudományos vizsgálat eddig is cáfolta a fenti állításokat, most az MME célzott kutatásokba kezd partnereivel, hogy a faj állományviszonyait, táplálkozási szokásait és az apróvadakra gyakorolt hatásának valódi mértékét tisztázza.
A vadászhatóvá tétel mellett a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés, illetve a közelmúltban elharapódzott mérgezési hullám is komoly veszélyt jelent az egerészölyvre. Az elmúlt években mintegy 800 áramütött és 300 mérgezett ölyv került elő, az áldozatok száma azonban ennek többszöröse. Hazánkban 1933 óta élvez lelövési tilalmat, 1954 óta törvény által védett, természetvédelmi értéke példányonként 10 ezer Ft.
Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozómadarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul. Ez nem mindig volt így, a múlt században az intenzív ragadozóüldözés és a fészkelésre alkalmas fák hiánya miatt az Alföld nagy részéről eltűnt, és szinte kizárólag csak a hegy- és dombvidéki erdős területeken költött. A ragadozómadár-pusztítás tiltásának hatására és a II. világháborút követő fásítások eredményeképpen az elmúlt 20-30 év során visszafoglalta korábbi élőhelyeit, és ma már az alföldi fasorokban és facsoportokban is jelentős számban fészkel. Legjobb élőhelyei azonban továbbra is azok a természetközeli mozaikos területek maradtak, ahol nyílt gyepek, szántók és zártabb erdők is megtalálhatóak egymás szomszédságában.
Az egerészölyv néhány tízezer példányra tehető hazai állománya állandó, amely télen feldúsul a hozzánk északról érkező példányoknak köszönhetően. Ezt számos gyűrűzött egyed megkerülése is bizonyítja. Nevét arról kapta, hogy fő táplálékát a kisemlősök jelentik, azonban legfontosabb zsákmánya Magyarországon nem egy egérfaj, hanem a mezei pocok.
Fészkét szinte kizárólag fákra, általában a lombkorona középső részébe építi. A rendelkezésre álló fák méretétől és ágszerkezetétől függően a fészek föld feletti magassága akár 3 és 25 méter között is változhat. Fészekalja leggyakrabban 2-3, ritkán 1 vagy 4 tojásból áll, amelyeket általában március végén - április elején rak le. Az átlagosan 35 napig tartó kotlásban mindkét szülő részt vesz, de a tojó lényegesen több időt tölt a fészken. A fiókák júniusban hagyják el a fészket, de ezt követően még több hétig a szülőkkel maradnak.
