Szombaton, a Kossuth téren a közel ötven kiállított autó jó része akár meg is sértődhetett volna, amikor ’veteránautó’ kiállításként hirdették a vásárhelyi kalandtúrájukat.
Fotók: VH, Emlékpont
A legenda szerint a Zaporozsec (a „gyengébbek” kedvéért a fotókon látható metál kék) autót, háborús viszonyok esetén a szovjetek lövegtoronnyal is felszerelhették volna. Igaz ilyen - a köznépi nevén - Záporjóskát emberfia nem látott. Az tény, hogy masszív, elnyűhetetlen jószágok voltak a Szovjetunió gyáraiból kikerült járművek. Így aztán a szombaton, a Kossuth téren a közel ötven kiállított autó jó része akár meg is sértődhetett volna, amikor ’veteránautó’ kiállításként hirdették a vásárhelyi kalandtúrájukat. Már csak azért is, mert nagy részük nem is old timer rendszámos, hanem vizsgáztatott jó karban lévő rendszámos autó volt.
(Az már a hazai gazdasági helyzet külön fejezete, hogy ezrével futnak az útjainkon ilyen 30-40 éves járművek). A téren látott autók gazdái igen nagy becsben tartják a régi Zsigákat, Ladákat, Moszkvicsokat, régi motorkerékpárokat, sőt klubba tömörülve osztják meg tapasztalataikat. Ők a Szovjet Járművesek Baráti Társasága, amely hét éve szervezi meg nyári találkozóját Szolnokon.
Augusztus 6-án viszont átruccantak Hódmezővásárhelyre, egy tematikus program kedvéért, mert amíg a járműveiket a Kossuth téren kiállították, a tulajdonosok és kísérők az Emlékpontban tárlatvezetésen vettek részt.
- Ez a találkozók történetében a leghosszabb túra, amelyet együtt tett meg a félszáz jármű – mondta Kánya Zoltán. Az egyesület vezetője szerint ideális célpont volt az Emlékpont, amely 1945 és 1990 közötti időszak történetét mutatja be, hiszen éppen ezekben az évtizedekben készültek a Társaság tagjainak autói.
Mint azt Arany Tóth Attila a Vásárhelyi Híreknek elmondta a vendégeknek annyira tetszett a kiállítás, hogy a tervezett egyórás látogatás helyett két órát töltöttek az Emlékpontban.
Eközben a jellegzetes benzinszagot árasztó Kossuth téren korzózó idősebb vásárhelyiek az autókat nézegetve nosztalgiázhattak egyet, például a járműkiutalásról, amire típusonként változó 5-10 -15 éves várakozási idő volt, vagy arról, hogy milyen volt a taxiként rendszeresített Moszkvicsban utazni, vagy arról hogy az alkatrészhiányt hányféleképpen lehetett buherálásssal orvosolni.
A szovjetkorszakot az egyik autós néhány régi szovjet gyártmányú tárgy kiállításával színesítette. Többek között láthattuk a legendás bőrvédős Sokol rádiót is, ami a 70 -es évek slágere volt, és a hálózatról tölthető kisrádióért kemény sorban állással lehetett csak hozzájutni. Közel egy évtizeddel később már egy viccben is felbukkant: Milyen egy szovjet hi-fi torony? Két hokedlin egy Sokol rádió!
