Hálaadó istentisztelet keretében adták át vasárnap a közel háromszáz éves hódmezővásárhelyi református ótemplomot, a város legrégebbi műemlékét.

"Nekünk, vásárhelyieknek hitünk nem csak vallási kérdés, olyan erős hagyomány, amely kötelez" – mondta köszöntőjében Almási István polgármester.

A politikus emlékeztetett rá, a város felújítja templomait – legyen az katolikus, református, görögkeleti vagy zsidó –, és visszaadja a közösségnek, amely lélekkel tölti meg a falakat.

Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyar Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke kifejtette, az hogy eredeti helyreállításával immár két szószék is fogadja a híveket a templomban, jelképezi azt a dialógust is, amelynek meg kell lennie ember és ember, ember és egyház, valamint a felekezetek között.

A háromszáz esztendős templom újjávarázsolása során kiderült, mennyi különböző rétege van az épületnek, az időnek. E sokféle rétegből, most néhány előkerült, s harmóniában tárul elénk – fogalmazott a püspök.

Az épület tornyát – az egykori fatemplom mellé - 1713-ban emelték. Ez a város legrégebbi téglaépítménye. A templomhajó 1720-23 között készült. A templom eredeti bútorzata, kegytárgyai az idők során elkerültek a városból, és a  2011 végén kezdődött felújítás során, restaurálást követően térhettek vissza Hódmezővásárhelyre. Így a 18. századi kazettás, festett fatáblás homlokzatú és mennyezetű karzat, a szószékkorona, a papok padja, valamint 113 év után több kegytárgy is visszakerült eredeti helyére. Az ország egyik legidősebb óraszerkezetének számító kovácsoltvas, egymutatós toronyórát a harminc éve nem működő Rákóczi-csengettyűvel együtt szintén helyreállították. A templom emellett korszerű szigetelést, padlófűtést és modern világítást kapott.

A 271 millió forint összköltségű belső felújításra 231 millió forint támogatást nyújtott az egyházközség számára a magyar állam és az Európai Unió, a fennmaradó 40 millió forintot a hódmezővásárhelyi önkormányzat biztosította, ahogy a külső felújítás forrását is.