Magyarország újabb nemzetközi eredményt mutathat fel a kulturális örökség megőrzése terén. A Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága 2011. november 25-én, pénteken, felvette nemzetközi nyilvántartásába a magyar táncház módszert - jelentette be Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter november 26-án a Hagyományok Házában tartott sajtótájékoztató keretében.
Magyarország részvétele a szellemi kulturális örökség megőrzése területén a kezdetektől fogva nagyon aktív volt és számos eredményt mutathat fel - kezdte ünnepi beszédét Réthelyi Miklós. Mint mondta, Magyarország a 2003-ban megszületett szellemi kulturális örökség megőrzésről szóló UNESCO egyezményhez rekordidő alatt, már 2006 tavaszán csatlakozott. A következő UNESCO közgyűlésen Magyarországot beválasztották a szellemi kulturális örökség megőrzéséért életre hívott Kormányközi Bizottságba, melynek négy éven át aktív tagja volt - emlékeztetett a miniszter.
Az UNESCO egyezményről szólva elmondta, hogy annak célkitűzéseit és programját Magyarország, mint részes állam nemzetközi szinten és modell értékűen valósítja meg. Emellett az UNESCO listájára felvett két magyarországi előterjesztés hibátlan volt, sőt - tette hozzá - a jelenlegi táncház módszerről készült felterjesztési anyagot más államok számára is követendő modellként értékelték.
Réthelyi Miklós beszámolt arról is, hogy létrehozták a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Bizottságát, mely nemzeti jegyzékben tartja nyilván a Magyarország területén fellelhető szellemi kulturális örökségeket. A nyilvántartás kapcsán arról tájékoztatott, hogy erre a jegyzékre közösségek, csoportok és egyének terjeszthetnek fel örökség elemeket, amelyekről a szükséges szakmai és gyakorlati segítségnyújtást követően - a Bizottság közreműködésével - a kultúráért felelős miniszter dönt.
A szakmai végrehajtást a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága végzi, melynek feladatai közé tartozik a koordináció, a nemzeti jegyzék gondozása, az együttműködés elősegítése, az örökségüket hordozó közösségek tájékoztatása, valamint az új javaslatok összegyűjtése - sorolta a miniszter.
A nemzeti erőforrás miniszter szólt arról is, hogy az UNESCO listáin a mohácsi busójárás hagyománya mellett, a magyar táncház-módszer is szerepel. Ez utóbbi a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe került, amelybe az UNESCO azokat a működő programokat és tevékenységeket veszi fel, amelyeket a szellemi kulturális örökség megőrzésének és fenntartásának példa értékű módszereként, nemzetközi szinten is terjesztésre érdemesnek talál. Az UNESCO célja - mutatott rá Réthelyi Miklós -, hogy ez a regiszter lehetővé tegye a jó gyakorlatok megosztását, hogy más részes állam számára is forrásként szolgáljon.
Hammerstein Judit, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős helyettes államtitkára beszámolt arról, hogy idén összesen tizenkét felterjesztést javasoltak a regiszterbe, amelybe azok a jó gyakorlatok kerülnek, amelyek valóban alkalmasak arra, hogy a szellemi kulturális örökséget megőrizzék. A Bizottság öt felterjesztést talált alkalmasnak a nyilvántartásba vételre, a táncház-módszert minden tag egyhangúan támogatta. Ennek óriási a jelentősége, hiszen az UNESCO a döntésével vállalja, hogy világszerte terjeszteni fogja a módszert - fogalmazott Hammerstein Judit.
Az államtitkár kitért arra is, hogy a felterjesztési dokumentáció összeállításában nagy szerepe volt a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának, valamint az általa megalakított munkacsoportnak, és az oda meghívott, táncház-mozgalommal foglalkozó szakértőknek, intézményeknek (a munkacsoport tagjai: Hagyományok Háza, Táncház Egyesület, Muharay Elemér Népművészeti Szövetség, MTA Zenetudományi Intézet, MTA Néprajzi Kutatóintézete).
A táncház módszer lényege:
Az 1970-es években Budapesten kibontakozott mozgalom, a szellemi kulturális örökséget komplexen (zene, tánc, népköltészet, szokás stb.), szórakozási-, közösségi-, művelődési alkalomként kínálja a ma embere számára. A folklórkutatás, oktatás, közművelődés és művészi tevékenységek együttműködéséből, a szellemi kulturális örökség értékeinek közvetítésére jött létre. A módszer lényege, hogy az örökségelemeket közvetlenül a helyi közösségek élő gyakorlatából és archív forrásból meríti, miközben folyamatosan együttműködik a kutatókkal, tudósokkal. Az élő helyi kultúrát más kulturális közegbe emeli, akár regionális, nemzeti vagy nemzetközi szinten, ezért megújulásra képes. Példaértékű, könnyen adaptálható módszertant fejlesztett ki a kulturális örökség védelmére, ezért hatóköre ma már nemzetközi léptékű. Alkalmas a hagyományos kultúra alapos gyakorlati megismertetésére, tudatosítására, sokszínűségének fönntartására. A résztvevőktől aktivitást igényel, közösségi élményt ad, ezáltal közösségeket teremt és tart fönt társas szórakozási, művelődési lehetőségeivel. A közvetlen módon, gyakorlatban is megismert kulturális örökség beépül a résztvevők mindennapjaiba, ezáltal ők az örökség hordozójává, továbbadójává, újrateremtőjévé válnak. A táncház nyitott, alulról szerveződő, mindenki számára hozzáférhető kulturális hálózat, amely filozófiáját a szellemi kulturális örökségvédelem gondolatköréből, közös tartalmát pedig a helyi közösségek hagyományos kultúrájából meríti. Civil kezdeményezésként indult, majd kismértékben intézményesült. Állami támogatásban is részesül, de mind a mai napig megmaradt önfenntartó, szocio-kulturális mozgalomnak. Az első táncházra 1972-ben, Budapesten került sor, így a táncházmozgalom éppen 2012-ben lesz 40 éves.
