Tóth Sándor, az 1989-es aradi december egyetlen külföldi áldozata Maros-parti kopjafájának megkoszorúzása minden évben a forradalom hőseire való emlékezés utolsó mozzanata.
A hódmezővásárhelyi vállalkozót, aki 1989. december 22. késő délutánján érkezett a városában a román forradalmárok megsegítésére elképesztő gyorsasággal összegyűjtött adományokkal, a várhíd város felőli feljárójánál, tehergépkocsijának volánja mögött lőtték le.
Tóth Sándort szülővárosában temették el. A hídláb közvetlen közelében, a Maros-sétány mellett, az azóta nevét viselő utcában pedig kopjafa őrzi emlékét.
Ezt a kopjafát koszorúzza meg évről évre Arad magyar közössége, a hódmezővásárhelyiek, de a megemlékezésen rendszeresen jelen vannak az aradi forradalmárok képviselői, minden esztendőben ott van Valentin Voicilă, aki szíve-lelke volt az aradi decembernek.
2012. december 23-án 12 órakor a megemlékezést Bognár Levente aradi alpolgármester, az RMDSZ megyei elnöke nyitotta meg: „1989 decemberének napjai összefogtak bennünket, Európát a forradalmukat vívó románok mellé állították, így jött Aradra Tóth Sándor is, aki tettével és halálával két várost kötött össze, Aradot és Hódmezővásárhelyt. Tóth Sándor emléke tovább él bennünk,” mondta Bognár Levente.
Valentin Voicilă felelevenítette októberi élményeit, amikor egy magyarországi tévés forgatócsoport Aradon járt, s filmjében Tóth Sándor személyét, tettét az 1956-os forradalommal kötötte össze. Szólt az ezt követő, Hódmezővásárhelyen tartott szimpóziumról, és példa értékűnek nevezte, ahogy „Tóth Sándort bevezették a történelembe”. Voicilă kijelentette: „erősebbek vagyunk mi, románok, ha tiszteljük azokat, akik 1989 decemberében velünk együtt harcoltak, magyarok, németek és bármilyen más nemzetiségűek”, majd felolvasta azt a versét, amelyet néhány nappal ezelőtt írt az Aradon elesett magyarországi hős emlékére.
Az ortodox, római katolikus és evangélikus egyház papjainak vezetésével a jelenlévő mintegy félszáz ember magyarul és románul elmondta a Miatyánkot, a Csiky Gergely iskola egy diákja gitárkísérettel karácsonyi dalt adott elő, miközben a civil szervezetek, az aradi Városháza, az RMDSZ, a Csiky Gergely Főgimnázium koszorút helyezett el a kopjafánál. A megemlékezés egy magyar karácsonyi dal és román kolinda eléneklésével zárult.
Mészáros Tamás, az Emlékpont Múzeum történésze feldolgozta a tragikus történetet. A kutatás fényt derített arra a tényre is, miszerint a háromgyermekes Tóth Sándorra véletlenül, sorsszerűen esett a választás: eredetileg egy másik sofőr vállalta volna a temesvári fuvart, ő azonban otthon felejtette az útlevelét. Mészáros Tamás tanulmányában idézi a konvojt kísérő Ágoston Lajost, aki az aradi kórházban azonosította Tóth Sándor holttestét: „Megtaláltam Tóth Sándornak az autóját, ami szabályosan állt a hídfeljáróban, behúzott kézifékkel, és nem lefulladt, hanem leállított motorral, tehát nem menetközben lőtték ki, az biztos. Egy, mintha derékból leadott géppisztolysorozat szemből találta volna el, hiszen három találat érte az autót: egy lent az irányítókaron, egy valahol a hűtőmaszk környékén, egy pedig fenn a szélvédőn, és ez volt az a bizonyos halálos lövés, amely Sándor életébe került. Ott vérzett el az autóban. Most is borzasztó élmény arra gondolni, hogy Tóth Sándor vérébe kellett beleülni ahhoz, hogy az autót hazahozhassam, illetve a hídról levezessem. A rakomány érintetlenül rajta volt az autón” – emlékezett vissza a kísérő.
Képen a teherautó a támadás után és a merénylet helyszínén állított kopjafa
