Az államszocialista diktatúra hatalombirtokosait néven kell nevezni – fogalmazta meg a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) egyik fő feladatát a testület tagja, Soós Viktor Attila a február 24-én, pénteken, a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Csongrád Megyei Kormányhivatalban a hódmezővásárhelyi Emlékponttal és a Csongrád Megyei Önkormányzattal közösen szervezett szimpóziumon.

A NEB feladata, hogy ne csak az áldozatok és ne csak az ügynökök, hanem a rendszert működtetők, a szolgálatok megrendelőinek személye is ismert legyen – mondta Soós Viktor Attila.

A Csúri Ákos újságíró által moderált konferencián Soós Viktor Attila kifejtette: hatalombirtokosnak számítanak azok a megyei és helyi párt- és tanácsi tisztviselők is, akik bár más szinten, de ugyanúgy a rendszert meghatározó tényezők voltak, mint az országos politika hatalmi szervek tagjai.

Az előadó elmondta: fel kell tárni a megyei, városi és kisebb településeken feladatot vállalt tanácsi vezetők tevékenyégét is – akik a mai szóhasználattal élve a kor közéleti szereplői voltak –, és bemutatni életútjukat a közösségnek. Minderre jó példának mutatta be a megyei kormányhivatal Pártkontroll című kiállítását, vagy a hódmezővásárhelyi Emlékpont tudományos tevékenységét is.

Pol Pot megye: a Csongrád megyét jelölő kifejezést nem az utókor adta, hiszen magának a megyei párt- és egy rövid ideig megyei tanácsi vezetőként működött Komócsin Mihálynak a keményvonalas kommunista tevékenysége hozta párhuzamba a kambodzsai diktátor nevét az általa irányított országrésszel – erről Miklós Péter történész, az Emlékpont vezetője szólt előadásában. Mint kifejtette, az megye élére ideiglenes célzattal, de végül hosszú távra kinevezett vezető megítélése nem volt egyöntetű. Volt egykori szigorúan titkos tiszt, aki nemrég bekövetkezett halálakor felkészült közgazdásznak nevezte az egykori vezetőt, míg négyszemközti beszélgetésben egyik volt munkatársa csak ennyit mondott: nem ismerek olyat, aki jót mondott volna róla.

Miklós Péter hangsúlyozta: van még teendője a történészeknek. Az általa vezetett vásárhelyi Emlékpontban most a hatvan éve alakult munkásőrség történetét dolgozzák fel a rendelkezésre álló dokumentumok alapján, de szükség lenne a politikai életrajzok elkészülte után a megye szocializmus kori politikai monográfiáját is megalkotni, hogy ne egykori kommunista állambiztonsági tisztek mondják meg, hogyan is kell a történelem egy-egy szereplőjét megítélni.

A szimpóziumot záró előadásában Bálint László történeti kutató, állambiztonsági szakértő előadásában hangsúlyozta: 1945-ben nem volt tömegbázisa a kommunistáknak, azonban idősebb Komócsin Mihály meglátta a szovjet csapatok hatalomátvételében nyíló lehetőséget és egész családját beléptette a pártba. A városi politikai rendőrséget ifjabb Komócsin Mihály szervezte meg, amelynek vezetője nagybátyja, az a Komócsin Illés lett, akiről a róla szóló jelentésekben ezt olvasni: gyakran ittas, politikailag iskolázatlan, gyengeségeit erőszakosságával ellensúlyozza és zavarosan foglal állást az antiszemitizmus kérdésében. Utóbbi téma kapcsán írott jelentése miatt, amelyben leírta: a szegedi politikai rendőrség harcol a zsidóság ellen – leváltották. Az előadó szólt még Komócsin Antalról, aki IKV vezetőként az akkor tanácselnök lakbér-tartozását tisztára mosta, s ezen érdeméért a szegedi fürdők vezetőjévé nyert kinevezést.