A Németh László bál nyitó táncát követően, az est legszebb ruháját csodálhatták meg a bálozók, amikor Lázárné Megyeri Zita férjével a táncparkettre lépett.
„Csak azt tudnám, miért ilyen drága a belépő”, kérdezték többen is a fülünk hallatára, miközben sorban álltunk a ruhatárban. Igaz, hogy a bevétel egy része jó szolgálatot tesz az iskola fejlesztésében, de akkor is…! Viszont aki áldozott erre az estére, - na és melyik az a szülő aki ne áldozna pont egy ilyen alkalomra – annak pazar élményben volt része. A szürke, ködszitálós, vásárhelyi utcáról belépve, hirtelen olyan érzésünk volt, mint amikor kinyitunk egy szauna ajtót, hogy belépjünk. Beléptünk! Hát bizony kétségtelen: a Fekete Sas a „báltermek bálterme”. Ha valamivel nagyobb lenne, akár a bécsi Hofburgban, a császári bálteremben érezhetnénk magunkat, ahol még a csillárok is hasonlóak. Érzésünket csak erősíti a fekete öltönyös csokornyakkendős fiatalemberek karján pompás fehér ruhacsodákban bevonuló negyedikesek látványa.
Az 51 táncos párt felkészítő Fogarassy Judit semmit nem bízott a véletlenre. Tudta, hogy kevés lesz a hely, és nem csak a kijelölt tánchely. A pároknak fotósokkal és a nyakukat nyújtogató szülők, jóbarátok egyre szorosabb gyűrűjével is meg kellett küzdeniük, ami bizony korlátozta a koreográfia adta lehetőségeket is. A végzősök tánca angol keringőből, szambából és pasodobléból állt. A köztes rövid szünetekben az előtérben pihegő lányokkal beszélgetve egyöntetűen a flamenco elemekre épülő bikaviadalt idéző spanyol pasodoble bizonyult a legnehezebbnek, de hát a hatásos tánc közbeni apró hibázások semmit sem vontak le az est záró táncának értékéből. Közben persze a kivonulások-bevonulások jól koreografált „kígyózásai” miatt minden párt meg lehetett csodálni. De hát nyilván ez is volt a cél. Erre még rásegítettek a Royal Filharmónikus Zenekar jó kis „döngetős” klasszikus feldolgozásai. Ütemesen tapsoltunk is rendesen! A tánc közben elrévedező, mosolygós arcok látványából éreztük, a fiatalok közül sokakat megfog az igényes életmód, szórakozás iránti vágy, aminek persze még most a pénztárca szab határt. Ez különösen vonatkozik a szülőkre, mert hát lelki szemeink előtt látjuk, amint a hölgyek állnak a ruhásszekrény előtt és válogatnak: „Na ezt a Sasba nem lehet felvenni!” Valóban a hely kötelez! Nagyon sok szép ruha vonult fel ezen az estén, sőt még nercstólás „klasszikusok” is voltak.
A fiatalabb lányok viszont jóval egységesebb képet mutattak. A fekete szín továbbra is dominált, viszont sok-sok variációban, többeknél némi mélytónusú lilával kombinálva. Megerősíthetjük, a hely tényleg kötelez, hiszen csak elvétve láttunk ízlésficamos kollekciót. Leszámítva egy-két kishölgyet. Mert bizony például láttunk széles színes műanyag övet strassz lepkécskével, bizonyára azt gondolván, két buli közt csak elmegy egy bálban is! Ez az est egyértelműen a frizurák háborúja volt a 2010-11-es trendet követve. A lágy göndör fürtöktől, a retro göndörig, pompás hullámos hajkoronák színes sokasága sétált fel s alá. Na a fiúknál azért más volt a helyzet! Az még hagyján, hogy mostanában a kócosnak tetsző haj a divat, de sajnos sok fiatalember nyakába csúnyán össze-vissza lenőtt haja, inkább az elhanyagoltságot semmint a divatosságot reprezentálta.
Az viszont biztos, hogy nincs az az akár laikus, akár divatszakember aki a legkisebb kivetnivalót találna a bál fővédnöke, Dr. Lázár János polgármester és felesége megjelenésében. Erről meggyőződhettünk rögtön a nyitó táncot követően. Galériánkban is láthatjuk, az est legszebb ruháját csodálhatták meg a bálozók, amikor Lázárné Megyeri Zita férjével a táncparkettre lépett. Finom vonalú, estélyi ruháján Náray Tamás budapesti sztár-ruhatervező stílusjegyeit véltük felfedezni. A szokásoknak megfelelően az iskola egyik végzőse Árva László igazgatót is kihívta a táncparkettre, aki láthatóan jó kedvvel tett eleget a felkérésnek és – szintén az akkor készült fotóink szerint - annak öröme is látszott rajta, hogy minden a szervezés szerint tökéletesen sikerült.
