1947. április 12-én kezdődött meg a felvidéki magyarok kitelepítése Csehszlovákia területéről, s akikről a Magyar Országgyűlés 2012-es döntése óta e napon emlékezünk meg – mondta el Miklós Péter történész, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője a csütörtökön, a Németh László Gimnázium, Általános Iskola tizedikes osztálya számára a közgyűjteményben megtartott rendhagyó történelemórán, amelyen szólt arról is, hogy Vásárhely és Makó térségének több települését is érintette a folyamat.
A kitelepítés előzményeiről Miklós Péter elmondta: 1945 után az újjászerveződő Csehszlovákia politikai vezetése homogén nemzetállam megteremtését határozta el, s ennek megvalósítására törekvéseik között szerepelt mind a németek, mind a magyarok kitelepítése. Edvard Beneš csehszlovák elnök 1945 után kiadott számos rendelete közül – közvetve, vagy közvetlenül – mintegy húsz érintette az állam területén élő kisebbségeket. Ezek közül az egyik megfosztotta állampolgárságától azokat, akik magyar vagy német anyanyelvűnek, vagy nemzetiségűnek vallották magukat, míg egy másik lehetővé tette az ország területén élők munkára való kirendelésének lehetőségét. Erre hivatkozva a morva és a cseh vidékekre – a Németországba deportáltak helyére – magyarokat telepítettek át.
Az állampolgárságuktól immár megfosztott magyarok elűzése is megkezdődött a Felvidékről, amelynek mederbe terelésére a magyar és a csehszlovák kormány tárgyalásokat kezdett. Az 1946. február 27-én Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezmény értelmében ahány magyarországi szlovák jelentkezik áttelepülésre, a magyar állam ugyanannyi, kitelepítésre kijelölt magyart fogad be Csehszlovákia területéről. A lakosságcsere aktivizálásra a Magyar Rádió szlovák nyelvű műsorokat sugárzott, miközben a nyomtatott sajtóban is népszerűsítették a kitelepülés lehetőségét. Végül a felvidéki magyarokat – nem önkéntes alapon – jelentősen nagyobb számban telepítettek ki szülőföldjükről, mint ahány magyarországi szlovák választotta önként a Csehszlovákiába települést.
A dél-alföldi régióban az egykori Csanád vármegye területén Pitvarost, Csanádalbertit és Ambrózfalvát is érintette ez a lakosságcsere, ahol a helyi lakosság – elsősorban az itt maradt szlovákok – és a Csehszlovákiából érkezett magyarok között több esetben gazdasági, vallási és politikai feszültségek támadtak.
