Több ezer jelentkezőből, Máté Zsolt, a Máté Taekwondo és Hapkido Közhasznú Egyesület vezetőedzője a középdöntőig jutott a Tv2 Ninja Warrior című műsorában.

Stressz, ismeretlen közeg, nagy tét és kiváló versenyszellem. Ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni a versenyt, amelyen Zsolt idáig eljutott.

“Óriási volt a nyomás rajtunk. Stresszhelyzetet jelentett, hogy az eddigi csapat felállása megváltozott. A selejtezőből az 50 főből már csak 15-en maradtunk a végére. Itt már éles volt a küzdelem, tüzeltek a tekintetek.” – kezdte összefoglalóját.

Az egyik kihívást a pálya jelentette. Hiszen egyik versenyzőnek sem volt lehetősége az akadályokat közelebbről megnézni. A pályabetekintés annyiból állt, hogy végigkísérték őket a pálya mellett, de a mindent a szemnek, semmit a kéznek szabályt nem szeghették meg. Láthatták, ahogy a ninják végigmennek a pályán, és leküzdik az akadályokat. Utána már feszülten várták azt a pillanatot, amikor ők lépnek pályára.

A másik komoly kihívás maga a helyzet volt. “Leküzdhetetlen nagyságú. Aki először fogja meg ezeket az akadályokat, aki először áll velük szemben, annak jelenthet problémát. Az izgalomhoz hozzájárult még az is, hogy többször beharangozták, hogy mi következünk, utána mégsem mi álltunk pályára. S ezt 3-4 alkalom után eljátszva már elég feszült lelkiállapotot eredményezett.” – tette hozzá Zsolt, s elmondta, hogy ez elég lehangolttá tette.

Amikor a pályára lépett a piros szőnyegre, akkor már ezzel az idegállapottal a vállán indult el az akadályokat leküzdeni. Mint mondta, a második akadály vízválasztó volt számára, mert lendület nélkül nem tudott kiugrani, de végül kiküzdötte magát. De ez ahelyett, hogy inspirálta volna, inkább elkedvetlenítette.

A harmadik akadályt gond nélkül vette. A trambulinról a nyújtórúdra átjutott, de a meglepetés akkor érte, hogy ez nem gumiból, hanem műanyagból készült. A nagy ütés fizikailag és mentálisan is véget vetett Zsolt számára a Ninja Warriorban.

“Utólag mondhat bármit az ember, mégis azt gondolom, hogy a többi akadály talán nem jelentett volna gondot. Amire az egész verseny alatt nem lehetett felkészülni, azok a kiugrások, érkezések voltak.”

“Nagyon örülök annak, hogy idáig eljutottam, s jövőre talán újra megpróbálom.”

Hozzátette, a legnagyobb ellenfele jövőre a stressz lesz. Azt kell, hogy legyőzze.