Szeptember 11-én a Hódmezővásárhelyi Közgyűlésen díszdiplomákat adományoztak vásárhelyi pedagógusoknak. 

Arany oklevelet az 50 éve, Gyémánt oklevelet a 60 éve, Vas oklevelet a 65 éve végzettek kaptak.

Vasdiplomában részesült

Vári Ernő

1926-ban született Hódmezővásárhelyen a Mágocsoldali pusztán, itt, a Mágocsoldali Elemi Iskolában végezte alapfokú tanulmányait. Majd felvételt nyert a Tanyai Tanulók Otthonába, ahol ingyenes ellátást és gimnáziumban való tanulási lehetőséget kapott. 1947-ben a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett, ahonnan a budapesti József Attila Egyetemi Kollégiumba került. A Budapesti Pedagógiai Főiskolán 1950-ben matematika, kémia, fizika szakon szerzett diplomát. 1957-ben költözött vissza városunkba, ahol a Központi Fiúiskolában kapott állást, igazgatóhelyettesként dolgozott. 1959-ben kinevezték az akkori Lenin utcai leány iskola igazgatójának. 1974 és 1986 között a József Attila Általános Iskola igazgatója volt, innen ment nyugdíjba. Hathatós közreműködésével alakult meg a helyi Nyugdíjas Szövetség, melynek 12 évig az elnöke volt, jelenleg a Nyugdíjas Lakópark Olvasókör elnökeként még mindig aktívan munkálkodik. Jelentősebb elismerései: Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Munka

Érdemrend ezüst fokozata, Pro Caritate díjban részesült:

Dr. Virág Jánosné

Hódmezővásárhelyen született 1923-ban, majd itt is érettségizett a Református Leány Líceumban 1941-ben. A Népiskolai Tanítói Oklevelét 1950-ben szerezte meg a Szegedi Tanítóképző Intézetben. 1952-ben Budapesten kezdett dolgozni, de 1953-ban visszaköltözött városunkba, ahol a Ságvári Endre Általános Iskolában napközi otthon vezetőként teljesített szolgálatot egészen 1974-ig. Saját kérésére helyezték át a Kertvárosi Általános Iskolába, ahol 1978-as nyugdíjba vonulásáig dolgozott. 1981 és 1991 között nyugdíjas nevelőként tevékenykedett a Kertvárosi Általános Iskolában.

Munkáját széles körű szakmai tudással és jó pedagógiai érzékkel végezte. Határozott fellépése, szilárd követelményrendszere volt jó munkájának alapja.

Gyémántdiplomában részesült:

Kerekes Sándorné

1937. december 27-én Hódmezővásárhelyen látta meg a napvilágot. Általános iskoláit Székkutason végezte, majd a Hódmezővásárhelyi Állami Óvónőképzőben 1955-ben oklevelet szerzett. A Nádor utcai Óvodában kezdett dolgozni, majd 1960-ban Székkutasra helyezték, ahol 1992-ig vezető óvónőként dolgozott. 1960-ban férjhez ment, majd 1962-ban megszületett kislánya, aki a mai napig védőnőként dolgozik. Munkáját végig a gyermekek szeretete vezérelte, ami megmutatkozott a szülők irányába tanúsított tiszteletében is.

Molnár Gyuláné

Csanádpalotán született 1935. február 28-án. Szülei hamar meghaltak, így nagyszülei nevelték. Az általános iskolát szülőfalujában végezte. Később testvéreivel Budapesten élő nagynénjükhöz kerültek. 1954-ben a II. kerületi 2. számú Állami Tanítóképzőben általános iskolai tanítóként végzett. 3 évig a budapesti Balázs Béla utcai Általános Fiúiskolában tanított. 1956-ban férjhez ment és Hódmezővásárhelyre került. Két gyermeke született.

Egy évig Mindszenten tanított, majd 1957-ben a helyi Petőfi Sándor Általános Iskolába helyezték, ahol 1967-ig tanított. Ekkor került át a Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskolába, ahol nyugdíjazásáig dolgozott.

Nyáry Józsefné

1963 júliusában Hódmezővásárhelyen született. A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1952-ben. Mivel már gyermekkorában is a tanítói pálya vonzotta, a Szegedi Tanárképző Főiskolán tanult tovább, ahol 1955-ben diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1963-ban történelem szakos diplomát is szerzett. 1956-ban férjhez ment Gajda Mihályhoz, aki 1958-ban váratlanul elhunyt. 1961-ben újra férjhez ment Nyáry Józsefhez, akitől 2 gyermeke született. Dolgozott Gerendáson, Szikáncson, majd a Vöröslobogó utcai Általános Iskolába került Vásárhelyre, ahonnan áthelyezték a Szántó-Kovács János Általános Iskolába. 1980-tól nyugdíjazásáig a Szent István Általános Iskola tanára volt.

Pitrik Lászlóné

Szentetornyán született 1935-ben. Elemi iskoláit Újvároson, a középiskolát a Bethlen Gábor Gimnáziumban végezte, ahol 1953-ban érettségizett, majd1955-ben elvégezte az óvónőképzőt. 1958-ban férjhez ment, egy gyermeke született. 1961-ben kapott óvónői kinevezést, dolgozott a Mérleggyári, Nádor utcai, Pál és Pálffy utcai óvodákban is. 1967-ben vezető óvónőnek nevezték ki az Észak utcai óvodában, ahonnan 1970-ben a Malom utcai Óvodába került.  1984-ben Miniszteri Dicséretet kapott, 1990-ben nyugdíjba ment, ennek ellenére még 5 évig dolgozott az óvodában.

Vajda Istvánné

1933 júliusában született városunkban. A Klauzál utcai iskolában végezte általános iskolai tanulmányait. A középiskolát pedig a helyi leánygimnáziumban teljesítette, ami később tanítóképzővé alakult. Itt tett sikeres érettségi vizsgát. 1951-1953 között a Juhász Gyula Pedagógiai Főiskolára járt, ahol diplomát szerzett. Gyakorló évét Ravaszdon töltötte, majd Alsónémediben dolgozott, 1955-ben saját kérésére hazakerülhetett Hódmezővásárhelyre, a Tarjáni Általános Iskolába. 1974-től a Hódmezővásárhelyi Ifjúsági Nevelőotthonban dolgozott nevelőtanárként, majd 1981-től nyugdíjazásáig a Kertvárosi Általános Iskolában tevékenykedett.

Aranydiplomában részesült:

Bang Lászlóné

1937 júniusában Hódmezővásárhelyen született parasztcsalád sarjaként. Származása miatt középiskolába nem vették fel, ezért édesanyja gép- és gyorsíró iskolába járatta, ahol 1952-ben sikeresen vizsgázott. 1954-1958 között a Közgazdasági Technikumban érettségizett, közben 1957-ben férjhez ment. A Szarvasi Óvónőképzőben a családanyai teendők ellátása mellett, levelező tagozaton 1965-ben diplomázott, majd 1967-től a Szegvári Óvodában dolgozott. Innen átkerült a Hódmezővásárhelyi Észak utcai Óvodába, 1974-ben pedig utolsó állomáshelyére, a Kertvárosi Óvodába. A gyerekek szeretete mellett a Városi Vegyeskarban való dalolás tette teljessé életét.

Csatáry Tamásné

1944. február 17-én született Hódmezővásárhelyen. Az Állami Zeneiskolában 1953-tól már zongorázni tanult, a 6. osztály elvégzése után felvételizett a Szegedi Állami Zeneművészeti Szakiskola zongora tanszakára. Ezzel párhuzamosan a Szegedi Tömörkény István Leánygimnázium zenei tagozatán tanult. 1962-ben érettségizett, majd felvételt nyert a tanárképzőbe. 1965 júniusában zongora és szolfézs tanári diplomát szerzett, majd elhelyezkedett Hódmezővásárhelyen a zeneiskolában. 43 év tanítás után innen ment nyugdíjba. 1988-ban Miniszteri Dicséretben részesült, 2006-ban pedig Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kapott.

Czékmánné Fejes Katalin

Békéscsabán született 1942. január 2-án. 1960-ban érettségizett a Kossuth Zsuzsanna Gimnáziumban, majd 1965-ben a Szegedi Zenetanárképző Főiskolán végzett zongora, szolfézs, ének szakon. 1965-1972 között a Dunaújvárosi Zeneiskolában tanított, majd 1972-től nyugdíjazásáig a Hódmezővásárhelyi Péczely Attila Zeneiskolában dolgozott. Diákjai számos versenyen értek el szép sikereket. Napi munkája mellett 1994-től népzenei dalkör szervezésével és vezetésével is foglalkozott, 15 évig az Újvárosi Búzavirág Népdalkör vezetője volt. Jelenleg is vezetője a Belvárosi Népdalkörnek.

Égetőné Bándi Gabriella

Újvidéken látta meg a napvilágot 1943 októberében. Az 1944-es délvidéki tisztogatást csak csodával határos módon élte túl családjával együtt, és az anyaországba menekültek. 1950-ben telepedtek le Hódmezővásárhelyen. 1958-1962 között a Kossuth Zsuzsanna Gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert a Szegedi Felsőfokú Tanítóképző Intézetbe. 1965-ben tanítói oklevelet kapott. 1965-1971 között a Mindszent Dózsa telepi iskolához tartozó Hegyeshalmi iskolában tanított. Átkerült a Hódmezővásárhelyi Mátyáshalmi Külterületi iskolába, ahonnan 1974-ben a Szent István Általános Iskolába helyezték. Innen ment nyugdíjba 1990-ben Miniszteri Dicséretben részesült, aktív pályáját 2003-ban fejezte

Ihász Istvánné

1939. május 21-én született Hódmezővásárhelyen, ahol az általános iskola elvégzése után a Közgazdasági Technikumban folytatta tanulmányait. 1957-ben érettségizett, majd anyagkönyvelőként kezdett dolgozni. Ezzel párhuzamosan a Hódmezővásárhelyi Állami Zeneiskolában folytatta zenei tanulmányait. Sikeresen felvételizett a Szegedi Zeneművészeti Szakiskolában, ahol 1965-ben szerzett hegedű, szolfézs tanári diplomát. 1964-ben férjhez ment, 2 gyermeke született. 1996 decemberében, 38 év munka után ment nyugdíjba, mindvégig a Hódmezővásárhelyi Állami Zeneiskolában tanított.

Molnár Istvánné

1938 januárjában Hódmezővásárhelyen született kereskedő szülők gyermekeként. Gyermekéveit szülővárosában töltötte, a Bethlen Gábor Gimnáziumban 1956-ban érettségizett. Innen a Szegedi Védőnőképző Intézetbe nyert felvételt, ahol 1958-ban védőnői oklevelet szerzett.1961-ben férjhez ment, 1963-ban megszületet kislánya és jelentkezett a Szarvasi Óvónőképző Intézetbe, ahol 1965-ben óvónői oklevelet kapott. Szegváron a Nevelőotthonban kapott állást, ahonnan Hódmezővásárhelyre, az Észak utcai Óvodába került vezetőként. Munkáját mindig lelkiismeretesen végezte.

Nagy Istvánné

Nagy Istvánné, született Hős Nagy Mária, 1942 szeptemberében Hódmezővásárhelyen látta meg a napvilágot. 1961-ben érettségizett a Kossuth Zsuzsanna Gimnáziumban és rögtön felvették a Szarvasi felsőfokú Óvónőképzőbe. 1963-ban szerzett diplomát, ami után Földeákra helyezték. 1964-ben kérte áthelyezését Hódmezővásárhelyre, ahol 1999-ig dolgozott a Szent István utcai Óvodában, innen is ment nyugdíjba.

Dr. Oláh Emilné

1940-ben született Körösladányban. A szeghalmi Péter András Gimnáziumban érettségizett 1959-ben. 1961-ig Körösújfaluban dolgozott, majd Szeghalomra helyezték. 1962-1965 között a Szegedi Tanítóképző Intézetben tanítói oklevelet szerzett. 1963-ban férjhez ment, ezért Hódmezővásárhelyre költözött, ahol a Vöröslobogó utcai Általános Iskolában helyezkedett el. 1974-ben a Kertvárosi Általános Iskolába került. Az iskola alapító tagjai közé tartozik. Részt vett az intézmény arculatának kialakításában. Két gyermeke született, lánya középiskolai tanárként, fia vállalkozóként dolgozik, 5 unokája van. Munkájáért számos elismerésben részesült.

Spák Imre

1931-ben született Battonyán. Iskolai tanulmányait a battonyai Állami elemi iskolában kezdte, a polgári iskola után az 1947-ben alapított állami gimnáziumba került. 1953-ben az ÁVH két osztálytársával együtt letartóztatta. A vád demokrácia elleni szervezkedés volt. A bíróság nem találva elég bizonyítékot, 1 év börtönre ítélte. 1955-ben megnősült, egy lánya született. Időközben befejezte középiskolai tanulmányait és leérettségizett. 1963-ban matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett, és a Csanádpalotai Általános Iskola és Gimnázium tanára lett. 1980-ban igazgatóhelyettesi kinevezést kapott. A rendszerváltás első évében Csanádpalota polgármesterévé választották. 2000-ben költözött második feleségével, Spákné Tóth Évával Hódmezővásárhelyre.

Spákné Tóth Éva

1943. június 2-án született Nagybánhegyesen, ahol elvégezte általános iskolai tanulmányait. 1957-ben az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium tanulója lett, érettségi után, 1961-ben felvételt nyert a Szegedi Pedagógiai Főiskola orosz-történelem-szlovák szakára. 1965-ben, a diploma megszerzése után a Csanádpalotai Általános Iskolában kapott állást, ahol 1996-ig tanított oroszt és történelmet. Pályafutása során mindvégig osztályfőnök is volt.

Szilágyi Klára Katalin

1942 októberében született Békéscsabán. 1965-ben megszerezte gyógypedagógiai tanári diplomáját a Budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. Pályafutása mindvégig a gyógypedagógiai oktatáshoz kötötte, melynek során oligofrénpedagógia és logopédia szakjait alkalmazta. 1965-2001 között dolgozott Hódmezővásárhelyen, a többször nevet váltó Kozmutza Flóra Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Diákotthonban, illetve annak jogelődjeiben. Ebben az intézményben az igazgatóságig vitte. Munkája elismeréseként Kiváló Munkáért miniszteri elismerésben, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje kitüntetésben, illetve Csongrád Megye Közoktatásáért díjban részesült. 2001-ben érdemessé vált a Címzetes Igazgató cím viselésére.

Pedagógus szolgálati emlékérem kitüntetésben részesült:

Wollner Józsefné

Az óvodapedagógus szakmai tevékenységét nagy hozzáértéssel, kiváló pedagógiai érzékkel végezte az óvodáskorú gyermekek nevelésének, személyiségfejlesztésének érdekében, pályája kezdetétől (1975-től) a hódmezővásárhelyi Dózsa György úti Óvodában, majd 2007-től a Pálffy utcai Óvodában. Munkáját az első pillanattól kezdve kiemelkedő szorgalommal végezte. Jó kapcsolatot alakított ki a szülőkkel, gyermekekkel. Szakmai elhivatottságát jelezte, hogy igyekezett az egyes pedagógiai szemléletek, módszerek felé nyitottsággal fordulni. Hosszú éveken át ellátta az óvoda szakmai vezetési feladatait. Munkáját áthatotta a gyermekszeretet, humánum, céltudatosság, melyet a gyermekek érdekeinek szem előtt tartása vezérelt. Emellett nagyon sokat tett a tárgyi feltételek javításáért is, a városban az óvodák között elsőként hoztak létre alapítványt a Dózsa György úti Óvodában, 1983-ban. 2003-tól a Zöld Kapocs Környezetvédelmi Munkaközösség tagja, alapító tag. A 2006-tól a városunkban induló környezetvédelmi pályázati projektben aktívan részt vett: segítette az oktatócsomag összeállítását, számos bemutató foglalkozást tartott, csoportjával 2007-ben szerepelt az országos médiában és rendszeresen megjelentek a helyi médiában is. A szülők, kollégái példaképnek tekintik őt.  Az első csoportjába járó gyerekek közül sokan gyermekeik és most már unokáik nevelését is nyugodt szívvel bízták rá, mert tudták, hogy kiváló szakember féltő gondoskodása veszi majd körül őket.