A Magyar Sajtó Napján az akár rádiós, akár írott- vagy elektronikus sajtóban munkát vállaló is megállhat egy pillanatra és elgondolkodhat azon, vajon kellő alázattal végzi-e munkáját? Vajon hol a határ a hozzáértés és dilettantizmus között? Mert mindkettőből van bőven körülöttünk!
Felelősség a szóért, betűért
(Testvéri szó rádiósoknak, tévéseknek, újságíróknak)
A megszólaló a szaváért, a hallgató a csöndjéért felelős. S mindkettő ezért is, azért is, mert a megszólaló el fog hallgatni, s ebben a csöndben lemérheti elhangzott szavainak súlyát, vagy súlytalanságát, a hallgató pedig meg fog szólalni s szavában mérheti le, hogy csöndje felkészítette-e erre a megszólalásra.
A szó nyílvessző, mely célba talál, vagy célt téveszt, de sokszor bumerángként is viselkedik, mert visszaüt a megszólalóra.
A szó, amit kimondunk, leírunk, sőt, amit elgondolunk magunkban, életalakító, csak nem mindig tudunk a hatásáról. Nem mindegy, hogy milyen szót mondunk ki, melyik szót hallgatjuk el. Egyáltalán, hogy beszélünk-e emberhez méltó nyíltsággal, értelemmel és szépséggel vagy fecsegünk.
A szó szellem. Nincs jogunk pongyolán, fölkészületlenül, önkényesen kimarkolni egyet a szavak hatalmából, mert a szókincs nemzeti vagyon. Jól gondolja meg tehát, hogy ki s miért nyúl bele a kincsbe. Igaz, hallgathat is, bár ha jól megfontoljuk, a csönd is - egyre fogyatkozó - nemzeti vagyonunk. Mivel a szó szellem, nyelvében él az ember szelleme, s nyelvtelenségében haldokol.
Van hasznos szó, mely fáradság nélkül beugrik a lanyha szellemű ember eszébe. Ezerszer kimondták már, mit sem számít, mert lusta keresni jobbat. Van alkalmazott szó, mely a rideg szellemű embernek éppen megfelel, hiányt tölt ki. S van megtalált szó, amelyből élet árad, mert fáradságosan kereste a fürge szellemű ember, s most odaadja hallgatóinak, olvasóinak.
Értelmünk tisztaságát, hevét, mélységét, szorgalmát, erejét, szavaink úgy mutatják, mint a röntgenfelvételek.
Senki se vélje kioktatásnak a következő mondatokat, magamnak is mondom. Hogyan beszéljünk felelősen? Tartalmatlanul soha, készületlenül sem. Tisztázott nyelvi fordulatokkal éljünk, képekkel, ne képzavarokkal. Legyen helyén mondatainkban az alany és állítmány, s ne tobzódjunk a jelzőkben, jelezzünk csak. Merjük keresgélni a szavakat, merjünk ráhagyatkozni képességünkre. Nem a látványos sok kell belőlünk az embereknek, hanem az a kevés, ami vagyunk, de az kiművelve, kiélesítve, Istentől megáldva s nagyon emberien, nagyon őszintén. Lássátok, ez vagyok, ennyim van, de ez tiszta táplálék, igaz szó. Mérhetetlenül sok az, amit nem tudok, de, amit megtudhattam, azt megosztom veletek.
Kozma Imre
apostoli protonotárius
a 22 éves Magyar Máltai Szeretetszolgálat
elnöke
1990 óta március 15-én a Magyar Sajtó Napját is ünnepeljük, mivel 1848-ban ezen a napon nyomtatták az első szabad magyar sajtó termékeit: a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt.
