Horthy Miklóssal a tengerésszel, a katonával, valamint az 1920-ban alapított Vitézi Rend történetével és kimagasló alakjainak életútjával ismerkedhetett meg az a bő félszáz érdeklődő, aki részt vett szombaton, a Maroslelén megrendezett történelmi délutánon.
Zetényi-Csukás Ferenc író a kormányzó "előéletéről", Kovács Ferenc magánkutató a Nagy Háború hőseinek alapított vitézi intézményről tartott előadást a lelei könyvtárban.
A Szigeti veszedelem kezdősora nem véletlenül lett a rendezvény mottója. A nagybányai Horthy Miklós által alapított Vitézi Rend Zrínyi csoportjának jelmondata a "Fegyvert, s vitézt énekelek" volt és e gondolat minden kiadványban, többek között a Magyar Katonaújságban is szerepelt. Az első előadáson Zetényi-Csukás Ferenc író, hadtörténeti kutató, a kormányzó tisztelőit tömörítő társaság elnöke Horthy Miklóst, mint embert, a katonát mutatta be. A történetmesélés 1635-től, a Horthy család nemesi érdemszerzésétől indult, de szó volt a kormányzó közvetlen felmenőiről és családjáról is.
A hallgatóság megtudhatta, hogy az eredetileg teológia pályára szánt Miklós kimondottan rossz tanuló volt, és a pólai tengerésztiszti akadémiára csak erős "hátszéllel" került be. Az alázatos, kötelességtudatos, a műszaki tudományok iránt fogékony ifjú azonban érdemesnek bizonyult a kezdeti protekcióra, hiszen kiváló tiszt vált belőle. Horthy az évek során bejárta a világ tengereit ‑ a barcelonai kikötőben több alkalommal keveredett kalandokba ‑, majd Ferenc József császár szárnysegédjeként bizonyította kiváló képességeit. Elhangzott, hogy a szárnysegédek szolgálata hajnal háromkor kezdődött és egészen addig tartott, míg este vagy éjjel a császár el nem bocsátotta. (Olykor megesett, hogy őfelsége elfelejtet szólni és másnap hajnalig kellett vigyázzban várni.) Horthyt 1914 nyarán, szabadsága alatt érte a világháború kitörése, és a Nagy Háború idején a Monarchia igencsak gyenge tengeri haderejével vitt végbe kimagasló harci tetteket. Az otrantói ütközetet követően az angolok és franciák egyenesen rettegték a Horthy nevet. Az előadáson szó volt a cattarói matrózlázadás "véres leverését" Horthy nyakába varró hamis és rosszindulatú mítoszok cáfolatáról is.
A hősi magatartás erényére emlékeztetve vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó 1920-ban alapította meg a Vitézi Rendet. Kovács Ferenc előadásából kiderült, hogy 1943 augusztusig 25.563 főt avattak vitézzé. A rend tagjai közé azok kerülhettek, akik Nagy Háború harcterein példaadóan, személyes bátorsággal állták meg a helyüket, magas kitüntetésben részesültek, vagy önfeláldozó bátorsággal párosult kiváló nemzetszolgálatban tűntek ki. Az avatandók "belépője " első osztályú legénységi vagy tiszti ezüst vitézségi érem (nagyezüst) volt. A vitézi intézmény célja a jutalmazás, az érdemesek egzisztenciális elismerése ‑ többek között a vitézi telekkel és más juttatásokkal ‑, a harci erények ápolása volt. A rend tagjai kiállásuknak és tekintélyüknek köszönhetően pozitív példával álltak a két háború közötti Magyarország népe előtt, illetve nevelően hatottak az ifjúságra is. Kovács Ferenc elmondta, hogy e kitüntetéssel megfelelően kellett élni ezen időkben; ugyanis akik magatartásuk vagy más okokból érdemtelennek bizonyultak a vitézi cím viselésre, azokat anyagi és erkölcsi kiváltságuktól is megfosztották.
Az előadáson néhány kimagasló életutat és harci történetet is megismerhetett a hallgatóság: például vitéz Fejes István pilótáét, aki négyszer érdemelte ki az arany vitézségi érmet. (A Monarchia hadseregében mindössze ketten voltak!)
Elhangzott néhány helytörténeti érdekesség is: az akkori Püspöklele és Algyő közötti területen számos vitézi telket osztottak a harmincas években, így ezt a részt Vitéztelepnek nevezték egykoron. A rend történetét kutató helytörténész 14 olyan személyt azonosított be Hódmezővásárhelyen, akik arany vitézségi éremben részesültek az első világháború folyamán.