Igazi képzőművészeti szenzációval készül Hódmezővásárhely városa: az alföldi festészet mágikus erejű, ám méltatlanul mellőzött alkotójának, Koszta József festőművésznek közel hat évtizede - sem együtt sem külön-külön - nem látott műveiből álló gyűjteményes kiállítás nyílik március 30-án délben a Tornyai János Múzeumban.

Koszta József a 20. századi magyar festészet egyik legmarkánsabb képviselője. Egyéni hangú festészetét, őserőt sugárzó különleges tehetségét már legelső kiállítási jelentkezésétől fogva megkülönböztetett szakmai figyelem kísérte. Azon kevés festőink egyike, akiknek nevét a legkülönfélébb irányzatoknak elkötelezett magyar művészek és teoretikusok egyaránt elismeréssel ejtik ki, mind a mai napig.

Belső indulattól fűtött festményeit kezdettől fogva jellegzetesen magyarnak tartották szerte a világban: olyan színgazdag koncentrátumoknak, amelyek mélyértelműen és tömörségükben is frappánsan adják vissza e nép és az általa lakott táj összetett és kontrasztokban is megfogalmazható karakterét. Ez az Erdélyből, szegény sorból induló, öntudatos mokány ember, szívós és következetes munkával, művészetét magányosan kiteljesítve hozta létre szuggesztív festményeinek impozáns sorozatait. Nem volt a nagyvárosok embere: egy életen át festette a mezőn dolgozó, vagy munkájuk után megpihenő egyszerű embereket és az őket körülvevő, jellegzetes síkvidéki magyar tájat.

Az igényeinek leginkább megfelelő életterét is az alföldi tanyavilágban, Szentes mellett találta meg. A nagybányai és a szolnoki művésztelep csak érintőlegesen tudta magához vonzani, a kecskeméti művésztelephez és a Hódmezővásárhelyen gyülekező művésztársaihoz is csak egy-egy látogatás szintjén kötődött.

Legjobban saját tanyája magányában szeretett festeni: nyakas elkülönülése, szabadságvágya legendás volt. Folytonos belső tűztől égő, indulatos karaktere az, ami Koszta expresszív művészetét elválasztja az Alföldön dolgozó többi festő tevékenységétől. Szuggesztív drámai erejű, sajátosan darabos földközeli stílusával Munkácsy Mihály eszmeiségének öntörvényű folytatójává vált, ugyanakkor a kortárs európai törekvésekkel is párhuzamosan futottak eredményei. Felfokozott színhasználata a Vadakkal rokonítja, késői korszakának már-már autonóm képi világa megdöbbentően modern hatást kelt.

Koszta József életútja

1861. március 27: Koszta József megszületik a dél-erdélyi Brassóban. Apja, Koszta Károly hétfalusi csángó eredetű mészáros, anyja, Darapói Éva székely földműves család leszármazottja a háromszéki Illyefalváról.

1873-1876: elvégzi a brassói Honterus gimnázium mindhárom reálosztályát.

1876-tól festő-mázoló, majd kitanulja a fényképész szakmát. Gyermekkora óta sokat rajzol és fest, folyamatosan képezi magát. Mestere mellett az olajfestés technikáját is elsajátítja.

1879: apja halála után anyjával Kolozsvárra költözik nővére családjához. Fényképezésből, fényképek színezéséből és arcképfestésből tartja fenn magát, ez segíti ki még évtizedekig.

1882/83: a bécsi képzőművészeti akadémia vendéghallgatója Ch. Griepenkerl osztályában.

1884-1888: a budapesti Mintarajziskolában Greguss János, majd Lotz Károly növendéke.

1892: kiutazik Münchenbe, ahol 1893-tól 1896-ig tanul a képzőművészeti akadémián G. Hackl, P. Höcker, majd W. Diez osztályában.

1896-1900: Budapesten folytatja tanulmányait Benczúr Gyula mesteriskolájában.

1897 nyarán erdélyi rokonainál festett A hazatérők című képével a Műcsarnok téli tárlatán díjat nyer. A mű állami vásárlással múzeumba kerül, majd kiküldik az 1900-as párizsi világkiállításra, ahol Mention Honorable-díjat kap. Az 1901-es müncheni nemzetközi és az 1904-es Saint Louis-i világkiállításon is kiállítják a képet.

1898: a Műcsarnokban szerepel egyetlen történelmi festménye, a Mátyás és Beatrix találkozása. Díjaiból Olaszországba utazik: 3 hónapot Velencében, 6 hónapot Firenzében tölt. Hazatérve hűséges társra lel Szeifert Annuskában, egy bajai erdész 17 éves leányában.

1900 februárjától Velencében, a Lidón dolgozik, nyaranta Szolnokon, Abonyban, Cibakházán festi mezei témájú képeit. A Műcsarnok tárlataira évente beküldött művei állami vásárlással rendre múzeumi tulajdonba kerülnek, a közönség azonban még sokáig nem érdeklődik művészete iránt.

1902 második felétől kilenc hónapot Nagybányán tölt, de a művésztelepet elkerülve magányosan, főként Felsőbányán dolgozik. Csak Ferenczy Károllyal tart szorosabb kapcsolatot.

1905: sikeresen pályázik a római Fraknói-díjra, így két évet tölthet Itáliában. Megfesti a Háromkirályokat. Rómából hazatérve Gyömrőn, telente Budapesten tartózkodik.

1910: Abonyban festett Mezei munkások című képével elnyeri a Röck Szilárd-díjat, amellyel év végén 9 hónapra Párizsba utazik. Kint festett néhány képével a francia Vadak közelébe kerül.

1911: az Alföldön utazgatva letelepedésre alkalmas helyet keres. Végül Szentes határában, a Berekhát 25. sz. alatti Lakos-tanyát veszi bérbe, melyhez műterem is tartozik. Az itt töltött évtized meghatározó egész munkásságára nézve.

1912 nyarán ösztöndíjjal néhány hónapos tanulmányútra megy Észak-Itáliába, Belgiumba és Hollandiába. A tengerparton posztimpresszionista jellegű képeket fest.

1915: a tavaszi tárlatról a királyi gyűjtemény számára vásárolják meg egy festményét. Berekháti malmos képeinek, majd kukoricatörőinek kontrasztokban gazdag, szenvedélyes kolorizmusával új korszak kezdődik munkásságában.

1916-1919 között többnyire a szolnoki művésztelepen dolgozik. A háborúban számos műve ott pusztul, közte a nagyban kivitelezett történeti kompozíciója is.

1917: az Ernst Múzeumban kiállított nagyobb kollekciójával az 56 éves mester végre átütő sikert arat, minden képét megveszik, a sajtó új tehetségként ünnepli. Elsőként nyeri el a Wolfner-díjat.

1920: újra sikerrel állít ki az Ernst Múzeumban. A Szinyei Merse Pál Társaság megalakulásakor rendes tagjává választja, ezután rendszeresen részt vesz a Társaság bel- és külföldi kiállításain. Sikertelenül próbálkozik képzőművészeti főiskolai tanári állás elnyerésével.

1921: A Tamás Galéria 33 festményéből rendez kiállítást. Rudnay Gyulával, akit a festők közül a legközelebb érez magához, művésztelep alapítását tervezik, amely sosem valósult meg.

1922: kiállít az Ernst Múzeumban, a stockholmi magyar kiállításon, a XIII. Velencei Biennálén. Szentes külterületén, az ún. Várfokon 15 holdas tanyás birtokot vásárol. Az istállóból műtermet alakít ki és szinte haláláig itt él, bár a teleket sokszor tölti Budapesten, illetve később Szentesen.

1925: kiállít Berlinben. Londonban a Royal Academy nemzetközi kiállításáról egy műve az angol királyi gyűjteménybe kerül.

1926: a Szinyei Társaság brüsszeli kiállításának sikeres résztvevője és Pittsburgh-ben, Drezdában is bemutatják műveit.

1927: házassággal törvényesíti több évtizedes együttélését Annuskával. Díjat nyer a Műcsarnok Magyar táj- és népéletkép kiállításán. Varsói, krakkói, fiumei és bécsi kiállítások résztvevője.

1928: A stockholmi, göteborgi és malmöi magyar kiállítás is bemutatja festészetét. Novemberben részt vesz a Munkácsy Céh I. kiállításán.

1929: a barcelonai világkiállításon I. osztályú aranyérmet és bronzérmet nyer művészetével. A nürnbergi magyar kiállításról egy képét megveszik az ottani múzeum számára. Genfben is sikerrel szerepel.

1930: a XVII. Velencei Biennálén öt művét állítják ki. Sikertelenül kérvényezi tanári kinevezését a Képzőművészeti Főiskolára. 

1931: néhány hónapra újra Párizsba utazik. A Munkácsy Céh közgyűlése tiszteletbeli taggá választja.

1934: kiállít a Tamás Galériában és az Ernst Múzeumban. Nyáron a hódmezővásárhelyi Tornyai Társaság alapító tagja, később társelnöke. Elkezdődik utolsó, összegező korszaka.

1935: a Műcsarnok nemzeti képzőművészeti kiállításán kis állami aranyérmet nyer.

1936: három festményét kiállítják a XX. Velencei Biennálén.

1937: 75. születésnapja alkalmából az Ernst Múzeum 98 művéből rendez gyűjteményes kiállítást. A Szinyei Társaság ünnepi ülést tart Koszta művészi pályájának 50. éves évfordulójára és tiszteleti tagjává választja. Műveivel részt vesz a bécsi magyar kiállításon. A várfoki tanya mellé újabb 10 holdas szántóföldet vásárol a Vekerháton. A Tornyai Társaság tiszteleti tagjává választja.

1939: festményeit bemutatják a krakkói és varsói magyar kiállításon, illetve a kassai nemzeti kiállításon.

1940: tizennégy képével kiemelt helye van a XXII. Velencei Biennále magyar pavilonjában, műveit Milánóban is bemutatják. A következő években a Nemzeti Szalon állítja ki festményeit.

1943: megrendelést kap Szentes várostól a 75 éves Horthy Miklós kormányzó arcképének elkészítésére, melyet azonban, nemtetszés miatt, hamarosan leakasztanak díszhelyéről. A képnek nyoma vész a háborúban.

1944: sikerrel szerepel a Genfben, Bernben és Locarnóban bemutatott svájci magyar kiállításon. Év végétől hadszíntérré változik tanyája és lakhatatlanná a háza. Gyomorvérzéssel hónapokra kórházba kerül, a beteg Annuska oda is követi.

1945 májusában Szentesen, a Zrínyi u. 2-ben vesznek ki lakást.

1948. március 15-én az elsők között tüntetik ki az újonnan alapított Kossuth-díjjal. Szerepel a bécsi, londoni, párizsi és varsói magyar kiállításon. Október 23-tól a Nemzeti Szalonban rendezik meg utolsó gyűjteményes kiállítását 98 művéből.

1949. július 29-én a budapesti Korányi Sándor utcai klinikán 88 éves korában meghal Koszta József, a Kerepesi úti temetőben temetik el.

1950. június: Szentesen, a volt megyeháza közgyűlési termében rendezik meg emlékkiállítását. Utcát, később iskolát is elneveznek róla, emléktáblákkal, szoborral, majd emlékérem alapításával tisztelik meg emlékét. A szentesi múzeum 1951-ben veszi fel a nevét, két évtizeddel később megnyílik állandó kiállítása.                           

2008. október 25-én, végakaratának megfelelően, hamvait Szentesre szállítják és a Kálvária temető díszparcellájában helyezik örök nyugalomra, feleségével egy sírba.