Az Emlékpont és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark (ÓNTE) az 1945. évi földbirtokreform 70. évfordulója alkalmából „Magyarország mezőgazdasága erős, egészséges és termelőképes kisbirtokokon fog nyugodni” címmel rendezett konferenciát március 19-én.
Az Emlékpont és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark közös konferenciájának nyitóelőadásán Szerencsés Károly egyetemi docens a 20. századi magyarországi földkérdést, mint sorskérdést tekintette át az első világháborútól a kádári kollektivizálásig.
Nagy Imre, a földosztó miniszter portréját és tevékenységét rajzolta fel Sipos József, a Szegedi Tudományegyetem oktatója.
Vincze Gábor, az ÓNTE történésze a pusztaszeri földosztással kapcsolatos mítoszokkal számolt le: az első karót ugyanis Sövényháza (a mai Ópusztaszer) szélén álló Árpád-emlékműnél verték le.
Gulyás Martin doktorandusz A földosztás politikai olvasatai című előadásában a juttatások árnyoldalaira, társadalmi káraira kívánta ráirányítani a figyelmet.
Ó- és újkécskei esettanulmányt mutatott be Hajagos Csaba, a kecskeméti Katona József Múzeum történész-muzeológusa.
Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője az egyházi birtokok földreform alóli mentesítésének azon kérdéseit taglatja, melyekre a nemzetgyűlés politikai bizottsága előtt került sor.
A konferencia záróelőadásán, Kohári Nándor referátumában a Független Kisgazdapárt földreformtervezetét ismerhették meg a tanácskozás résztvevői.
Hét évtizeddel ezelőtt, 1945. március 18-án lépett hatályba a Nagy Imre által előterjesztett miniszterelnöki rendelet "a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz-juttatásáról" és kezdődött meg a magyarországi földbirtok rendszer drasztikus átalakítása. Az ország megművelt területeinek több mint egyharmadát osztották fel, mintegy 650 ezer személy között. A földosztásról a mai napig az a tévhit él a hazai köztudatban és a történetírásban, hogy az egy a Nemzeti Parasztpárt koncepciója alapján kidolgozott polgári demokratikus reform volt, melynek nyomán megszűnt a magyar agrárium évezredes feudális egyenlőtlensége. Ezzel szemben e közgazdasági és társadalompolitikai szempontból is elhibázott, a Moszkvából közvetlenül Sztálin utasítására irányított intézkedés célja nem volt más, hogy a Rákosi Mátyás vezette kommunista párt előkészítse az erőszakos kollektivizálást, a kisparaszti magántulajdon szétzúzását és a sztálinista modell bevezetését. A földosztás során óriási arányban megszaporodott az árutermelésre egyáltalán, de még a családi foglalkoztatásra sem elegendő nagyságú törpebirtokok száma. A földreform - amely „a föld azé, aki megműveli" - politikai szólammal indult és termelői magántulajdont ígért - a földmagántulajdon teljes felszámolásába és az államszocializmus téeszvilágába torkollott.