A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2016 év hüllőjének a kockás siklót választotta.

Kevésbé közismert, hogy Magyarországon két vízisiklófaj él, melyek közül a kockás sikló az, amelyik jobban kötődik a vízhez. Legnépszerűbb üdülőhelyünkön, a Balatonon például gyakrabban lehet vele találkozni, mint közeli rokonával, a vízisiklóval.

Talán éppen ez az, amiért többször keveredik konfliktusba az emberrel, mint más hüllőink, ugyanis előszeretettel húzódik meg csónakokban, vitorlás hajókon, bukkan fel zsúfolt strandokon vagy keres magának menedéket nyaralóépületekben. Mégis a vizes élőhelyek részének kell tekintenünk, ártalmatlansága és érdekes életmódja pedig kiváló lehetőséget nyújthat arra, hogy általa is csökkentsük a hüllőkkel szembeni ellenszenvet. Vizeink természeti állapotának romlása, a folyó- és tópartok átalakítása, kiépítése azonban komolyan veszélyezteti ennek a fajnak a fennmaradását.  

A kockás sikló alapvetően délkelet-európai elterjedésű, sőt, keleten, Európán túl egészen Kínáig előfordul, délen pedig az egyiptomi Nílus-deltáig találkozhatunk vele. Legészakabbra Csehországig hatolt. A kockás sikló fejlődéstörténete rendkívül bonyolult, a jégkorszakok során populációi széttöredeztek, majd a felmelegedések során újra kiterjedtek, így ma a látszólag összefüggő európai és nyugat-ázsiai populációja számos hosszabb-rövidebb ideig elkülönülten fejlődő alpopulációkból épül fel. Egy kivételével (a vitatott érvényességű N. t. heinrothi) alfajokat ennek ellenére a herpetológusok nem tartanak számon.