Szeptember 8-án délelőtt Hódmezővásárhelyen a Városházán díszközgyűlés keretében pedagógus arany- és gyémánt okleveleket adtak át. Arany oklevelet az 50 éve, Gyémánt oklevelet a 60 éve végzettek vehettek át.

Gyémántoklevélben részesült: Kanász Lajos

Hódmezővásárhelyen született 1933-ban. A Mezőgazdasági Technikumban érettségizett 1952-ben és a Barattyosi Állami Gazdaságban telepvezetőként dolgozott. 1953-ban felvételt nyert a Szegedi Pedagógiai Főiskolára, ahol 1957-ben végzett biológia-földrajz szakon. Gyakorló évét a Tarjáni Általános Iskolában töltötte, majd 1975-ig a Rózsa Ferenc Általános Iskola megbecsült tanára volt. Aktív sportolóként itt kezdett testnevelést is tanítani. 1975 és 1994 között a József Attila Általános Iskolában dolgozott, emellett kézilabda edzőként is nevelte a serdülő korcsoporttól az NB II-es csapatig a sportolókat. A folyamatos továbbképzések mellett a Testnevelési Főiskolán kézilabda szakedzői oklevelet szerzett. Pedagógiai és edzői munkája során számos első osztályú, sőt olimpikon sportolókat nevelt.

Munkásságát többször is elismerték különböző kitüntetésekkel.

Gyémántoklevélben részesült: Kocsis Lajosné

1957-ben szerezte meg oklevelét a Hódmezővásárhelyi Állami Tanítóképző Intézetben. Gyakorlóévét Reformátuskovácsházán töltötte, majd a hódmezővásárhelyi Központi (Ságvári) Iskolában kezdett el dolgozni. Innen áthelyezték az új Kertvárosi Általános Iskolába, hogy később visszakerülhessen a Ságvárival összevont Petőfi Általános Iskolába. Nyugdíjazásáig városunkban tevékenykedett, egész életét Hódmezővásárhelyen töltötte.

Munkájával kivívta kollégái, tanítványai és a szülők tiszteletét, szeretetét.

Gyémántoklevélben részesült: Sebők Alajosné

1938. április 6-án született Hódmezővásárhelyen egyszerű munkáscsaládba. Általános iskolai tanulmányait a Petőfi utcai leányiskolában fejezte be és felvételt nyert a hódmezővásárhelyi Állami Tanítóképzőbe. Itt érettségizett 1956-ban. A gyakorlóévét a Szántó Kovács János Általános Iskolában töltötte, majd a sikeres képesítő vizsga után 1957-ben átvehette tanítói oklevelét. 1958-ban külterületre helyezték, ahol 1970-ig összevont 1-4. osztályt tanított. Az iskola felszámolása után a Ságvári Általános Iskolába került, ahol kisfelmenő rendszerben 1. és 2. osztályban dolgozott. Innen ment nyugdíjba 1994. október 31-én. Munkája során miniszteri dicséretben is részesült.

Gyémántoklevélben részesült: Sós Imre

1934. január 27-én született Hódmezővásárhelyen. A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára jelentkezett. Az itt megszerzett diploma után Szegeden, egy autójavító vállalatnál kezdett dolgozni. 1960-ban kezdett tanítani a hódmezővásárhelyi 602. számú Szakmunkásképző Intézetben, mint mérnöktanár. 1962-ben kinevezték igazgatóhelyettesnek. 1962-ben felvételt nyert a Magyar Testnevelési Főiskola levelező tagozatának középiskolai testnevelő szakára, amit 1967-ben sikeresen el is végzett. Ezután már testnevelést is tanított. 1972 és 1976 között a Kossuth Zsuzsanna Gépészeti Szakközépiskolában dolgozott. Városunkban már 1961-ben elkezdte lerakni az atlétika sportág alapjait, aminek eredményeképpen 1976-1985 között a Városi Sportegyesület függetlenített atlétika edzője lett. 1982-ben atlétika szakedzői képesítést is szerzett.1985-ben a 602-es számú Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola igazgatója lett, ahonnan 1995-ben ment nyugdíjba. A Tanár Úr neve összeforrt a vásárhelyi atlétikával, pályafutása során számos serdülő és országos bajnokot, válogatott atlétát nevelt.

Munkáját mind megyei, mind országos szinten rengeteg kitüntetéssel ismerték el.

Gyémántoklevélben részesült: Surinya Antalné

1937. december 27-én született Makón. Általános iskoláit Csanádpalotán és Makón végezte, majd felvételt nyert a Hódmezővásárhelyi Állami Tanítóképzőbe, ahol kitűnővel érettségizett és jelesen képesítőzött 1957-ben. Gyakorlóévét a vásárhelyi Szent István Általános Iskolában töltötte. Férjével 1961-ben Gerendásra költözött, ahol folytatta oktató-nevelő munkáját 1972-ig. 1972-ben visszaköltöztek Hódmezővásárhelyre, ahol a József Attila Általános Iskolában kapott munkát. 1975-ben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán pedagógiai előadó tanári diplomát szerzett. 1980-tól kezdve öt éven keresztül igazgatóhelyettesként dolgozott, majd tanított iskolaotthonos és tantárgycsoportos formában irodalmat és éneket.

Öt évig volt a városi Nevelési Tanácsadó vezetője, míg 1992-ben nyugdíjba nem vonult. Nyugdíjasként éveken keresztül vezette az Aranykalász Népdalkört, de a mai napig aktív, hiszen verseket, novellákat ír.

Gyémántoklevélben részesült: a néhai Szabó Jánosné, aki sajnos ez év július 21-én hunyt el. Díszdiplomáját lánya, Fasimonné Szabó Erzsébet és fia, Szabó János vette át.

A borsodi Szendrőn született 1939. október 16-án, ahol az általános iskolai tanulmányait el is végezte, majd Miskolcon, a Kossuth Óvónőképzőben szerzett óvónői oklevelet. 1957-ben Hangony községben kezdett dolgozni.

1961-ben házasságkötése révén került Hódmezővásárhelyre. Dolgozott Szegváron, majd a Malom utcai Óvodában, mint vezető helyettes. Ekkor már rendszeresen tartott bemutató foglalkozásokat.1966-ban kinevezték a Pál utcai Napközi Otthonos Óvoda vezetésére, ahol 30 évet töltött el. Az óvoda vezetése mellett ellátott szakmai munkaközösség vezetői feladatokat, de dolgozott óvodai felügyelőként is. Munkája során mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az intézményben harmónia legyen mind munkatársai, mind a gyermekek, mind a szülők körében.

Pályafutását többször is elismerték különböző kitüntetésekkel.

Gyémántoklevélben részesült: Vas Ignácné

Városunkban látta meg a napvilágot 1938. szeptember 16-án. Az általános iskolai tanulmányait a Hajnal utcai Általános Iskolában, majd a Szent Domonkos Rendi Zárdában végezte. Ezután a Hódmezővásárhelyi Állami Tanítóképző és Gyakorló Általános Iskolában érettségizett 1956-ban. Általános iskolai tanítói oklevelét a gyakorlóév után 1957-ben kapta meg. 1958-tól 10 éven keresztül a Kenyereparti Általános Iskolában dolgozott, közben pedig elvégezte a budapesti Pedagógiai Intézetben a négy éves Háztartási ismeretek és gyakorlatok tanítására jogosító szakot. 1968 és 1974 között a Rárósi Tanyaközpont Általános Iskolában tanított, majd a Dózsa György Általános Iskolába került, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Nyugdíjazása után visszahívták tanítani, így még hat évig szolgálta a gyerekek fejlődését.

Munkája során több elismerésben is részesült.

Aranyoklevélben részesült:  Berei Erzsébet

1944. február 13-án született Szeged városában. 1967-ben sikeres vizsgát tett a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola Szaktanárképzőben zongora- és szolfézstanári szakon. A Hódmezővásárhelyi Állami Zeneiskolában kezdett dolgozni, ahol egészen 1993-ig tevékenykedett. 1980-ban igazgatóhelyettes lett, majd 1988-ban igazgató. 1993 és 2003 között a Liszt Ferenc Ének – Zenei Általános Iskola igazgatója volt, majd 2006-os nyugdíjazásáig zongoratanárként munkálkodott ugyanott. Nyugdíjazása után még helyettesítő zongoratanárként 5 évig segítette az iskola és a diákok munkáját.

Pályafutása során megszámlálhatatlan kitüntetésben, elismerésben részesítették odaadó, szeretetteljes munkája gyümölcseként.

Aranyoklevélben részesült: Faragóné Szénásy Emese

Hódmezővásárhelyen született 1943. december 14-én. Pedagógus családból származik, ami egész életútját meghatározta a későbbiekben. A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1962-ben, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemen 1967-ben vehette át biológia-kémia szakos középiskolai tanári diplomáját. A diploma megszerzése után egészen 2002-ig tanított a Bethlen Gimnáziumban.Oktató-nevelő munkáját mindig kiemelkedő szakmai felkészültséggel és odaadással végezte. Munkabírása, lelkiismeretessége, segítőkészsége miatt nagy tiszteletnek örvend mind diákjai, mind kollégái körében.

2008-ban Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése Pro Urbe kitüntetést adományozott számára.

Aranyoklevélben részesült: Dr. Márki-Zay János

1943. október 19-én született Gyulán. Középiskolai tanulmányai befejezése után, 1962-ben a Szegedi József Attila Tudományegyetem matematika-fizika tanári szakán szerzett oklevelet. 1970-ben megnősült, felesége dr. Imre Katalin vegyész. Két fiú meg egy leánygyermekük és 14 unokájuk született. Három évig a gyulai Munkácsy Mihály Ipari Szakmunkásképző Intézetben tanított, majd nősülése után a hódmezővásárhelyi Vendéglátóipari Szakközépiskolában tanított 19 évet. Ezt követően nyolc évet oktatott a hódmezővásárhelyi Kossuth Zsuzsanna Műszaki Szakközépiskolában, majd a Vásárhelyi Cseresnyés Kollégiumban dolgozott 2004. évi nyugalomba vonulásáig.

Célul tűzte ki, hogy a diákok számára érdekesek legyenek az órái. Kezdetben a szertárak megteremtésére fordította maradék energiáját, majd 1977-től kezdődően bekapcsolódott az újítómozgalomba, ahol mintegy 40 újítását fogadták el, közülük számosat országos újításként. A pedagógus újítómozgalom megszűnt ugyan, de a szemléltető eszközök készítésével és fejlesztésével a mai napig foglalkozik. Házilag elérhető nyersanyagokból készített egyszerű eszközeivel 1978 óta rendszeresen részt vesz a hazai általános- és középiskolai tanároknak évente szervezett ankétjain és eszközkiállításain, ahol eredeti szemléltető eszközeivel eddig több mint 60 oklevelet, köztük számos első díjat, közönségdíjat, külön díjat ért el.

Aranyoklevélben részesült: Péterfalvi Magdolna

Mezőhegyesen látta meg a napvilágot 1946. július 18-án. Általános iskolai tanulmányait a hódmezővásárhelyi Petőfi Általános Iskolában teljesítette, majd a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után a Soproni Óvónőképző Intézetbe nyert felvételt, ahol 1967-ben sikeresen diplomázott óvónőként.

Csákváron kezdett dolgozni, de hamar, 1969-ben áthelyezték Hódmezővásárhelyre, a Pál utcai Napközi Otthonos Óvodába. Gyermekvédelmi felelős lett, sőt felkérésre több gyermek társadalmi pártfogója. 1986-ban másoddiplomát szerzett a budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán oligofrénpedagógia-pszichológia szakon. 1986-ban áthelyezték a helyi kisegítő iskolába. 2004-ben vonult nyugdíjba.

Munkája elismeréseként 1991-ben miniszteri dicséretben részesült.

Aranyoklevélben részesült: Szalai Lászlóné

Gádoroson született 1944. január 7-én. Az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett 1962-ben, majd a budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola nappali tagozatán folytatta tanulmányait. 1967-ben szerzett tanári oklevelet hibásbeszédűek, értelmi és hallási sérültek oktatására, nevelésére. Egész pályafutása alatt, 1967 és 2002 között a hódmezővásárhelyi Gyógypedagógiai Intézetben dolgozott. 25 évig volt igazgatóhelyettes, de szakmai munkaközösség vezetőként is igyekezett az iskola szakmai innovációs tevékenységében részt vállalni. Számos tankönyv, szakkönyv lektorálásában vett részt, egy tankönyvnek pedig társszerzője. Nyugdíjas éveiben 10 évig dolgozott logopédusként Hódmezővásárhely, Mártély, Mindszent és Székkutas településeken.

Munkáját többször is elismerték különféle kitüntetések formájában.

Aranyoklevélben részesült: Szilágyi Györgyné

Hódmezővásárhelyen született 1945. január 14-én. Szüleivel és a két testvérével 14 éves koráig tanyán éltek. Az általános iskolát a Gorzsai Általános Iskolában végezte el 1959-ben. Középiskolai tanulmányait a Kossuth Zsuzsanna Általános Gimnáziumban teljesítette sikeres érettségi vizsgával 1963-ban. Innen a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolára került, ahol 1967-ben szerzett matematika-orosz szakon általános iskolai tanári oklevelet. Tanított Karcagon, majd tanyán Batidán és Szikáncson, ahonnan a Kertvárosi Általános Iskolába került. Innen is ment nyugdíjba 2003-ban. Munkája során dolgozott osztályfőnökként, szakszervezeti vezetőként, ifjúságvédelmi felelősként, munkaközösség vezetőként és igazgatóhelyettesként is.

Pályafutása során több elismerésben és részesítették odaadó munkájáért.